Július 26-án kora délután Szentgotthárdon a Széchenyi út és a Vörösmarty út kereszteződésében történt közlekedési baleset. Egy osztrák férfi személygépkocsijával szabálytalanul kanyarodott és összeütközött egy másik autóval. Személyi sérülés nem történt, az anyagi kár kb. 500.000,- Ft.

Augusztus 1-jén hajnalban a Plusz élelmiszerdiszkont előtt intézkedtek a járőrök egy helybeli férfival szemben, aki az üzlethez lerakott pékáruból lopott. Ellene eljárás indult.

A polgárőrök naponta látnak el aktív szolgálatot, kisebb-nagyobb rendezvényeket biztosítanak. Mivel az egyesület állandó szolgálatot lát el, szükség lenne a felszerelés pótlására, fejlesztésére, de ezt a minimális költségvetés nem teszi lehetővé. Ezért tisztelettel kérik a szentgotthárdi vállalkozókat, gazdálkodó szervezeteket, hogy lehetőségükhöz mérten szíveskedjenek támogatni az egyesületet.

Feleslegessé vált egy iskolatáska?

Ebben az évben is – 2001. június 25-30. között – jól sikerült táborozást szervezett egyházközségünk a hittanosok számára. 97 tanulónak sikerült hasznos kulturált, erkölcsös szabadidő-eltöltést biztosítani. A programjainkról vidáman, néha fáradtan beérkező gyerekeket a Plébánia udvarán a Karitász-tagok üdítővel, uzsonnával várták.

A gyerekek szívhez szóló versei, könyörgései, az óvodások műsora sok felnőtt szeméből könnyet csalt ki és az elismerést kifejező taps sem maradt el.

Kíváncsian és érdeklődve vártuk a tábort, melynek célja nyilvánvaló volt számunkra. Tudtuk, hogy a legtöbb időt a különböző előadások, csoportfoglalkozások, képzések fogják kitölteni, hogy minél több ismerethez juthassunk. A délelőtt 9-12-ig és a délután 14-16 óráig zajló foglalkozások kiterjedtek a vöröskeresztes eszmeiség terjesztésén túl az egészségfejlesztésre, az önismeretre, kommunikációs képzésre és a programszervezésre is. Táborvezetőnk a mindannyiunk által ismert Csörnyi Ági néni volt, helyettese, Marianna néni szintén Szentgotthárdról jött. Nekik köszönhetjük, hogy változatos, szórakoztató programokon keresztül, neves szakelőadók meghívásával, különböző kulturális és sportprogramok beiktatásával könnyebben elsajátíthattuk a vezetési ismeretekkel kapcsolatos legalapvetőbb tudnivalókat, és ráérezhettünk a közösséghez való tartozás fontosságára.

A táborzáró nap előtti vizsga nem volt könnyű. A különböző konzultációkon kívül négy feladatlapot is ki kellett töltenünk, de mi szentgotthárdiak mindannyian megfelelő képesítést szerezhettünk. Az Ifjúsági Vezetőképző elvégzéséről szóló igazolást Poór László, a Vöröskereszt megyei titkára adta át számunkra. Ez az igazolás feljogosíthat bennünket arra, hogy mint ifjúsági vezetők aktív szerepet vállaljunk a városi és a megyei Vöröskeresztes Ifjúsági Tanácsok munkájában. Iskolánkban és városunkban részt vehetünk fiatalabb társaink, csoportok és klubok irányításában, önálló ifjúsági programok szervezésében. Öröm számunkra, hogy tapasztalatainkat már felhasználhatjuk a Városi Vöröskereszt közeljövőben hirdetett napközis táborában, valamint az IVK klubnapokon, de a megyei vezetés is számít ránk, mint ifjúsági vezetőkre, már a Savaria Fesztiválon is.

Kellemes színfoltja volt ennek a hétnek a tábort záró kulturális műsorunk. A zsúfolt programok miatt kevés felkészülési idő állt rendelkezésünkre, melyek főképp csak az esti órákra maradtak, de nagy volt az izgalom, hogy igazán szórakoztató és színvonalas produkciókat állítsunk össze. Ez fontos volt azért is, mert nem csak a táborvezetőséget és egymást akartuk szórakoztatni. Megtekintették műsorunkat az ugyancsak Kőszegen táborozó Napfénytábor egészségkárosult fiataljai is, akik jókat derültek az általunk összeállított táncos, zenés, divatbemutatós egyvelegen.

Szalai Boglárka, Péntek Henrietta, Szabó Ferenc, Repnyák Anita és Gyarmati Gergő

További képek

A hagyományokhoz híven a rendezvény első felében kezdő, vagy kevésbé ismert bandák szaggatták a húrokat, sötétedéstől pedig a “nagyok” léptek fel. A délutáni zenekarok közül (Dolman, Halor, Shabby Blues Band, Knight Rider Team, Anyone) talán a szombathelyi Halor és a gotthárdi új formáció, a Knight Rider Team mozgatta meg leginkább a közönség fantáziáját. Ez utóbbi csapat egy-egy száma megtévesztésig hasonlított az eredetihez.

De először az IRA fellépésén mozdult meg igazán a hallgatóság, kezdett sűrűsödni a színpad előtti tér. A punk-zenekar után kissé komikusnak tűnt a hagyományos rockzenét játszó Nessie műsora. Mintha itt felejtették volna őket egy másik bolygóról. Egyébként a rutinos “vén” rókák ismét meggyőzően nyomultak, és visszaterelték a hallgatóság figyelmét az attraktív látványosságtól a rock-szakma alapfogásaihoz.

A “nosztalgia buli” után az est egyik főzenekara, a Da Capo lépett fel. Színvonalas, frappáns műsoruk egyetlen csalódást okozó momentuma az érthetetlen szöveg volt, ami feltételezhetően az egy fős technikai személyzetnek, az előző évekénél szerényebb színvonalú keverésnek volt köszönhető.

A XII. Hopplá fő szenzációja a szombathelyi Anima Sound System koncertje volt. A már említett hangosítási problémák miatt csaknem egy órányi “beállásra” volt szüksége az Arany-zsiráf díjas Animának. A gondos előkészítő munka azonban meghozta eredményét: az együttes kifogástalan minőségben szólalt meg. Külön örömünkre szolgált, hogy “Csonti”, a gotthárdi idegenlégiós frontemberré lépett elő a külföldön is egyre nagyobb hírnevet szerző formációban. Fuvolázott, énekelt, szaxofonozott, enritmikus mozgáselemekkel hangsúlyozta a zenét, mely valóban sokszínű és a megszokottnál mélyebb gondolatokat ébresztő, helyenként népzenei, helyenként pszichedelikus vagy éppen rockos hangzású, de mindenképpen elbűvölően érdekes volt. A zenekar énekese gyönyörű hangon, érthetően énekelt, ami a hangszerek minden rezdülésére figyelő, légies, sohasem zsúfolt hangszerelésnek tudható be. Igazi profi muzsika volt.

Nagyobb közönséget érdemelt volna az idei Hopplá. Az Anima koncertjén sem lehettek többen, mint félezren, és akkor még a környék lakóit is belevesszük a létszámba. De az igazi csalódást a Varnyú Country érhette meg. A záró, vagy ahogy a fiúk megfogalmazták, “levezető zenekar” szerepét töltötték be, akikre ráadásul csak hajnali kettő körül került sor. Szánalmas látvány volt az 50-60 fős “maradvány” közönség, pedig ekkorra már a sör is rendesen lehűlt. A Varnyú azonban mit sem törődve a tátongó nézőtérrel, a húrokba csapott és jól megénekeltette, sőt, megtáncoltatta a kitartó keveseket. Minden elismerés megilleti ezért az együttest. Azon a forró szombaton a negyedik (!) fellépésüket tartották Szentgotthárdon, és másnap is három meghívásnak kellett eleget tenniük. Mindezek ellenére magas színvonalon muzsikáltak, a “zsíros hakni” legkisebb jele nélkül. Utolsó számuk egyben a XII. Hopplá Fesztivál záróakkordja volt, úgy vasárnap hajnali három körül.

Csuk Ferenc A botorkáló remény c. verseskötetének bemutatójára és Szentgotthárdhoz kötődő festménykiállításának megnyitójára július 31-én került sor a Színházban. Olyan nagy volt az érdeklődés a szentgotthárdi amatőr festő és költő munkássága iránt, hogy az eredetileg az aulába tervezett festménykiállítás megnyitójára és a könyvbemutatóra a Színház nagytermében került sor.

Csuk Ferenc első önálló verseskötetét - ünnepélyes keretek között - Tóth Andorné mutatta be a résztvevőknek. Tőle hallhattuk, hogy a 60 éves amatőr művész 7 testvérével együtt szegénységben, de nagy szeretetben nőtt fel, műveiben központi szerepet kap a család és a szülőföld. A most megjelent kötet tükrözi az önmagával állandóan küzdelemben álló egyént is. A Kötődés című versgyűjteményben tavaly decemberben már helyet kaptak írásai, ezúttal azonban 104 oldalon 80 versét ismerheti meg az olvasó. Az öt témakört felölelő kötetből főiskolás és gimnazista fiataloktól kaphattunk ízelítőt, versei a gyermekkorról, családról, szegénységről, szerelemről vallanak Az emberi érzések mellett szól a kötetben az 1956-os eseményekről, politikáról is; s a jelenlévő közönség magától a költőtől hallhatta az 1996. október 23 című versét. Festői munkájáról Pungor Klára beszélt a megnyitón, megmutatva, hogy Szentgotthárdhoz való kötődése nemcsak írásaiban, hanem festményeiben is tükröződik, szeretete sugárzik képeiből. Felhívta figyelmünket, hogy az amatőr festő képeinek várostörténeti jelentősége is van, az alkotó szívesen kutatja a város művészeti emlékeit, érdeme a hitelesség és az őszinteség. Tájképei a környék nevezetességeit mutatják be, színei élénkek. Portréiban azokat festi meg, akik kötődnek hozzá, ábrázolásában a szemek a legtöbbet mondóak. Miközben a közönség a megnyitó után a Színház aulájában a képekkel ismerkedett vagy kötetet vásárolt, Csuk Ferenc kérdésünkre így vallott munkásságáról: “ A kis embereknek az életét megmutatni, felemelni, segíteni. Ez végigvonul a verseimen, mivel én is szegény családból származom, tudom mit jelent felvergődni egy olyan életszínvonalra, hogy el lehessen fogadni.”

A botorkáló remény című kötetet a könyvtárban és a könyvesboltban vásárolhatják meg az érdeklődők.

A neves művészeti iskola csoportjai a világ számos táján arattak sikereket, most az Árpád-házi királylány történetét dolgozták fel magyar és lengyel történelmi motívumokból, egyházi, klasszikus és kortárs zenék, valamint székely népdalok felhasználásával. IV. Béla leánya kora gyermekségétől kezdve kolostorba készült. Ismerte a királyi udvarban megforduló domonkos és ferences szerzeteseket s az általuk képviselt eszméket. Kinga szülei leányukat fiatalon eljegyezték a krakkói herceggel, Boleszlávval. Kinga és férje is, Szemérmes Boleszláv szüzességi fogadalmat tett. A királyi pár testvérként élt együtt. A zenés játék középső jelenete a tatárok elleni küzdelmüket és menekülésük történetét jelenítette meg látványos képi és zenei elemekkel. A zenés játék utolsó jelenete Kingát a klarisszák között ábrázolta, férje halála után ugyanis kolostorba vonult.

Szent Kinga történetéből a misztériumjátékot Török Viola rendezte, s a darabban erdélyi művészek is felléptek.

A Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat 2001. július 2-tól július 13-ig, két héten át napközbeni tábort szervezett 6-12 éves korú diákok számára. A szervezés során arra törekedtünk, hogy a programokat a szabadban valósítsuk meg. Ehhez ideális feltétel volt a Művelődés Háza kerthelyisége.

Itt kellemes környezetben készültek Reisinger Katalin vezetésével mesealakzatok, állatfigurák különféle alapanyagokból, a gyerekek kézügyességét, fantáziáját alaposan “megmozgatva”. E helyszín “adott otthont” ahhoz is, hogy “mély eszmecserét” folytassunk a személyiségünkben lakozó erőkről, gondolataink szabadságáról, a lelkiismeretről. A beszélgetéseket Domján Ildikó koordinálta. Újfalvi Anita segítségével a kultúrház kerthelyiségében valamennyien meggyőződhettünk tehetségünkről az agyagformázást illetően. A résztvevők ajándéktárgyakat készítettek, ezzel kedveskedtek családtagjaiknak.

A Polgári Védelem bemutatóját örömmel fogadták nebulóink. A Katasztrófavédelem által használt védőeszközök, felszerelések, műszerek ismertetését követően azok kipróbálására is sor kerülhetett. “Élesben”, védőfelszerelésben társaik mentését gyakorolhatták a diákok, verseny formájában. Pajor László hadnagy lehetővé tette azt is, hogy a Veszély Felderítő Csoport autóját, a VFCS-speciális gépjárművet a tábor résztvevői a legapróbb részletekig megismerjék, kipróbálják. László főiskolai hallgatókkal – cserkészekkel érkezett, akik az illemtan témakörében az alapvető viselkedési formákat “rögzítették” a gyerekekben, szituációs játékok formájában. A fiatalok csoportos játékokkal tették még élvezetesebbé a napot.

A McDonald’s étteremben megvendégeltek bennünket. A jóízű falatozást követően Gaál Erika műszakvezető irányításával bepillantottunk a “kulisszák mögé”, vagyis az étterem konyhájában zajló folyamatokat néztük meg.

A mozgásé, a sporté volt a főszerep a Várkertben, a zsidai pihenőnél. A tollaslabdázás, hulla-hopp karika verseny, foci, kidobó, egyéb labdajátékok, sorversenyek mozgattak meg bennünket.

A Városi Könyvtár dolgozói gondoskodtak arról, hogy diákjaink szellemi képességeiket is próbára tegyék. Ötletekben gazdag, színesebbnél színesebb feladatokkal, fejtörőkkel “bombázták” a gyerekeket. A legkitartóbbak, legügyesebbek jutalmazását, a résztvevők ellátását is biztosították. Máté Andrea, Horváth Tiborné, Ági nagyon sok társasjátékot, kifestőkönyvet is a diákok rendelkezésére bocsátott.

A kámoni arborétum csodálatos növényvilágát ismertük meg egy többórás séta során, a védett terület minden apró szegletét érintve. Az Őrségben Szalafőn a Pityerszeren, valamint a Ferenczy-portán jártunk. Utóbbi helyen a diákok a porta háziállataival “ismerkedtek meg”. Őriszentpéteren a helytörténeti kiállítás megtekintésével hasznos információkat szereztünk az Őrség múltjáról. A környék növényvilágának, természeti szépségeinek megismerésével fejeződött be e csodálatos vidéken tett kirándulásunk. Az élmények “feldolgozására” rajzverseny formájában került sor.

Mivel 21 gyermek ellátását, felügyeletét tudjuk biztosítani a jelentkezés sorrendjének megfelelően, ezért a létszám felettieknek jövőre időben kell jelentkezniük.

Az elmúlt két évhez hasonlóan nagyon sokat köszönhetünk a város vállalkozóinak. Lehetővé tették a résztvevők színvonalas ellátását, az autóbuszos kirándulásokat, a versenyek jutalmazását (édesség, játékok, üdítő), tízórait, gyümölcsöt, fagylaltozási lehetőséget biztosítottak diákjaink számára.

“Nagyon örültem annak, hogy részt vehettem ebben a táborban, és remélem, hogy jövőre is eljöhetek ide.” (Sz. N.)

Ágoston András munkája mellett évek óta részt vállal közéleti tevékenységekben is. Fontosnak tartja, hogy a fiatalok aktívan alakítsák saját, tartalmas programjaikat, ehhez azonban segítségre van szükségük.

- Itt születtem Szentgotthárdon, és itt lakom azóta is. Az Arany János Általános Iskolában tanultam, majd Szombathelyre jártam egészségügyi szakközépiskolába, majd munka mellett végeztem el a fizikoterápiás szakasszisztensi képzést. Azóta folyamatosan a Rehabilitációs Kórházban dolgozom.

- Miért választottad éppen az egészségügyi pályát?

- Zeneiskolába jártam 4 évig, és az egész családnak kapcsolata volt a zenével, már a nagyapám is zeneszerető ember volt. Nagyon sokáig trombitáltam, és szabadidőmben doboltam, de most már leginkább csak zenei programok szervezésében veszek részt.

- 12 évvel ezelőtt volt három-négy zenekar itt Szentgotthárdon, akik viszonylag magas színvonalon művelték az akkori hobbijukat. Néhányan arra gondoltunk, mi lenne, ha profi körülmények között egy évben egyszer ezek a zenekarok bemutatkoznának a város közönsége előtt. Az elsődleges célunk az volt, hogy fellépési lehetőséget biztosítsunk elsősorban szentgotthárdi zenekaroknak. Így került sor első alkalommal annak idején a Hopplá Fesztiválra. Ez egy abszolút civil kezdeményezés volt, később kapcsolódott be a szervezésbe és a finanszírozásba a Művelődés Háza és Színház.

- Attól kezdve, hogy a Művelődés Háza mellénk állt, szívügye lett nemcsak a város ifjúságának, hanem a város vezetésének is, hiszen évek óta a legnagyobb támogatónk az önkormányzat.

- Elsősorban abban, hogy civil kezdeményezés és non-profit. Kis költségvetésből gazdálkodunk, viszonylag olyan körülményeket teremtve, ami Szentgotthárdon egyáltalán nem megszokott, szabadtéri rendezvényen főleg. A városban ez az egyetlen nagyobb könnyűzenei esemény és nagyon lényeges, hogy ingyenes, egyáltalán nem profitorientált. Emellett évek óta hozzátartozik a drog- prevenció, elsősorban olyan megfontolásból, hogy Szentgotthárdon a fiatalokat nagy tömegben ezen a fesztiválon lehet elérni és úgy gondoltuk, így hatékonyan lehet ezt a munkát is végezni. Örömmel vette a felkérésünket a Városi Vöröskereszt és a Vas Megyei Bűnmegelőzési Osztály is, mert így is lehetőségük van a fiatalokkal kapcsolatba kerülni. Itt a városban ez egyébként nagyon nehéz, mivel ilyen nagy létszámban csak a Hopplá Fesztiválon jönnek össze a fiatalok. Most már évek óta 600-800 résztvevője van, a koncertre járó réteg többnyire a 15-25 éves korosztályból kerül ki, és ez nem nagyon változik. Van aki kiöregszik és elmarad, de mindig látni új arcokat is.

- Elsősorban azért, hogy célja legyen a nyaraknak. Ha vége van az iskolának, ne az legyen a kérdés, “hová megyünk lődörögni”, hanem készüljenek a rendezvényekre, aktívan, részt vállalva a szervezésben is. Azt hiszem, hogy ehhez több segítségre lenne szükségük a népművelők, pedagógusok részéről, hogy a szabadidejüket saját maguk is formálhassák. Ha Szentgotthárdon ilyen problémák vannak, mint a drog - azt hiszem, hogy ezt nem kell ecsetelni -, akkor ez fontos feladat lenne.

- Ez régi vágyunk volt, szórakoztató adásnak indult az egyik szilveszteren, és mivel a nézőink a tizenévesekből kerültek ki, úgy gondoltuk, akkor már kimondottan nekik szóljon. Egyik feladatunknak tekintjük bemutatni a tehetséges fiatalokat, és amennyire lehet, példaként állítani őket a többiek elé. Valamennyire szórakoztató is, hiszen video-klipeket, programajánlókat is láthatnak a nézőink.

- Rövid távú elképzeléseim vannak, a legfontosabb a még aktívabb részvétel a város közéletében. Ezért létre is hoztunk egy újabb civil szervezetet - ez a Szentgotthárdi Választópolgárok Asztaltársasága -, melynek célja a városért tenni akaró és együtt gondolkodó embereket összefogni. Elsősorban ez egy új generációs, fiatalokból álló társaság, de erősítésül vannak a csapatban idősebb, hiteles személyek is.

Július 14-én a Szentgotthárd Kupa elnevezésű úszóversennyel folytatódott a Szentgotthárdi Sportbarátok Egyesülete által szervezett tömegsport programsorozat.

Tudnivalók: Kuzmában vendégül látnak bennünket: szendvicset és üdítőt kapunk. Ettől függetlenül hozz magaddal enni- és innivalót saját kapacitásod szerint. A túra után vicces díjakat fogunk kiosztani és hangulatos zene mellett még egy tál ételre is a vendégünk vagy.

A túrát (amelyen mindenki saját felelősségre vesz részt) rossz idő esetén is megrendezzük.