A rendelet hatálya a Szentgotthárd Város Önkormányzata tulajdonában álló lakásokra, továbbá a központi költségvetési előirányzatból biztosított lakáscélú támogatással megvalósuló bérlakásokra terjed ki.

- Munkakörhöz kapcsolódóan lakás az önkormányzat Szervezeti és Működési Szabályzatában kötelezően és önként vállalt feladatainak ellátásához szükséges, az önkormányzat intézményei keretein belül, valamint az egészségügyi alapellátásban és szakorvosi ellátásban dolgozók részére, és a rendőrség alkalmazásában lévő szakemberek elhelyezéséhez adható bérbe. A munkakör fennállásáig feltétellel kell megkötni azokat a lakásbérleti szerződéseket, melyek esetben a bérbeadás a bérlő munkaköre ellátásának elősegítése érdekében jön létre.

b. - akinek a családjában – a vele együtt költöző családtagokat számítva – az egy főre jutó havi nettó átlagjövedelem nem haladja meg a mindenkori sajátjogú öregségi nyugdíjminimum kétszeresét.

3. A szociális helyzet alapján legfeljebb az alábbi méretű lakás adható bérbe:

A lakbérekről szóló rendelet

- gázkonvektoros fűtésnél 25 %-kal

- A munkakörhöz kapcsolódó lakás bérleti díja a bérbeadástól számított 6. évtől kezdve a mindenkori általános lakbér korrekciókkal számított mértékének 4-szeres összegével azonos.

50 m²-es alapterületű lakás havi bérleti díjának bemutatása:

Városközpontot közvetlenül övező terület: 6200 Ft/hó

Városközpontot közvetlenül övező terület: 6400 Ft/hó

Városközpontot közvetlenül övező terület: 5400 Ft/hó

Idősek Átmeneti Gondozóháza:

– Miért olyan érdekes a természetvédőknek az Őrség és a Vendvidék?

– Néhány éve minden fórumon elhangzott, hogy az Őrség és a Vendvidék természeti értékei olyan egyedülálló jégkorszaki maradványok, amelyekhez hasonló a Balti-tengerig nem található. Nem egyszerűen az Alpok nyúlványa, igaz, az Alpok elemei is megtalálhatók, de ennél jóval összetettebb a flóra és a fauna, gyakorlatilag három tartomány találkozása adja az értékét. Egyszerűen fajgazdagabb az alpesi növény és állatvilágnál. Ha összehasonlítjuk a Vendvidéket és az Őrséget a szomszédos ausztriai területekkel, akkor azt lehet mondani, hogy az ausztriai oldalon természetvédelmi szempontból romokban hever a környezet. A magas hegységektől egészen idáig elpusztult ez az értékes élővilág, és szigetszerűen csak itt maradt meg. A burgenlandi és stájerországi biológusok azt mondják, egész Kelet-Stájerország és Dél-Burgenland biocinozisa a magyarországi területről táplálkozik. Ezen kívül a mostani kutatások nyomán kiderült, hogy a Rába egész Európa egyik legértékesebb természetközeli folyója. Eddig a Loire-t és a Drávát tartották Európa két utolsó értékes folyójának, most ezt úgy kell módosítanunk, hogy a sorrend a Rába, a Dráva, a Tisza és a Loire. A másik a tájnak az értéke, a 90-es évek elején Orfalu, Kétvölgy, Felsőszölnök egyes részei, mint a János-hegy és a Kakas-domb 100 % eséllyel pályázhatott volna a világörökség részévé nyilváníttatásra, véleményem szerint a mai napig maradtak esélyei. Szomorú, hogy erre nem figyeltünk fel és ennek a valószínű oka az, hogy a természetvédelmi politikán belül, amivel egyébként nem értek egyet, etikátlannak tartom, egyes részek sikerét úgy érik el, hogy más hasonló értékes területekről vonnak el figyelmet, energiát, pénzt. Az Őrséget, Vendvidéket a Fertő-hansági Nemzeti Park alá rendelték, és miközben a Fertő-hansági Nemzeti Park most nyilváníttatja a világörökség részévé a saját területét, véleményem szerint szándékosan megfeledkezett arról, hogy Orfalu, Kétvölgy, Felsőszölnök ügyében egyáltalán lépéseket tegyen.

– Milyen előnyt jelenthet a Nemzeti Park létrehozása?

– Szerintem nem az a valóságos kérdés, hogy legyen-e Nemzeti Park, hanem az, hogy továbbra is a Fertő-hansági Nemzeti Park vazallus területe legyen-e, aki ellenérdekelt az itteni természetvédelmi fejlesztésekben, hogy innen pénzeket, nemzetközi figyelmet vonjon el. Szerintem erre csak egyetlen egy válasz adható, az, hogy legyen önálló. Vannak olyan információim, hogy a Fertő-hansági Nemzeti Park a költségvetésből legalább 100 millió forintot kap évente, ehhez még nyer pályázatokon, kap a területvásárlásokért összesen mintegy félmilliárd forintot. Ebből az összegből a Fertő-hansági Nemzeti Parknál nagyobb Őrségre, ami ugyanolyan értékes terület, összesen 7 milliót költ. Elképzelhetjük, mennyivel más helyzet lenne, ha az Őrség, Vendvidék ugyanúgy önálló egység lenne.

– A Nemzeti Parkkal szemben megnyilvánuló ellenérzések egyik oka az, hogy megint központilag döntenek egy területről, infrastruktúrát építenek ki, erre jelentős összegeket költenek, miközben a térségben lakók nem látják a dolog előnyeit, hátrányait.

– A jelenlegi állapot a legrosszabb. Gondoljunk bele, másfélszáz kilométerről irányítják a területet. Az őrségi természetvédelemre én is azt mondom, hogy a jelenlegi állapotában egy kafkai hivatal, senki sem tud igazán pontosan semmit semmiről. Én 1987 óta terepen természetvédelmi munkatárssal soha nem találkoztam, csak ha a lakásomon, Szakonyfaluban keresett fel. Mi, akik támogatjuk az elképzelést mindig is azt hangsúlyozzuk, hogy nem a tiltásokat és előírásokat kell előtérbe helyezni, népművelő jellegű Nemzeti Parkra van szükség. Tehát nem azt kell előírni, milyen házakat építsenek, hanem ezt el kell magyarázni, hogy az emberek maguk is megértsék, miről van szó. Ezt természetesen segíteni kell, akár építész munkatárssal aki segít megtervezni akár önköltési áron, akár ingyen. Véleményem szerint ez azért nem történt meg a mai napig, mert a Fertő-hansági Nemzeti Park ellenérdekelt, ezért is nincsenek információk a Nemzeti Parkról.

– Az a célja a Fertő-hansági Nemzeti Parknak, hogy az emberek ne értsék a kérdésfeltevést se, hogy inkább akár ellenérzések szülessenek. Tehát, ne akarjon leválni, kapják meg utána a pénzeket, és vattaterületként kezeljék. Most már annyit feszegettük az ügyet, hogy úgy tűnik, a Fertő-hansági Nemzeti Park szeretne megszabadulni a területtől, hiszen szinte botránnyá vált az ő számukra. Ezért vannak a hibás kérdésfeltevések. Az már egy másik kérdés, hogy egyesek politikai alapon ellenérzéseket keltenek, azért, hogy a különböző választások során ebből szavazatokat szerezhessenek.

– A Nemzeti Park ügye eldöntött kérdésnek tűnik. Lesz-e most bármilyen érdekegyeztetés, információátadás?

– Az egyeztető tárgyalást a törvény előírja, tehát nem maradhat ki. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ellenvélemény esetén nem lehet létrehozni, mert a Nemzeti Parkká nyilvánítás lehet akár nemzetközi érdek is, amire Magyarországot nemzetközi egyezmények kötelezhetik.

– Akkor tisztázzuk, az előírások, szabályozók szigorodnak-e?

– Én nem értem, miért kerül ez a kérdés elő még mindig minden fórumon. A törvény ugyanazokat az előírásokat, tilalmakat, szabályokat írja elő a Nemzeti Park számára is, mint a tájvédelmi körzet számára. A kettő között nem a tilalmak számában vagy szigorában van a különbség, hanem a rangban, elismertségben. A tájvédelmi körzet önállótlan kategória, a Nemzeti Park önálló szervezet. Ez a lényeg, az egész értelme, hogy önálló legyen. Míg egy Natúrpark program 10-15 évre szól, addig, amíg adnak úniós pénzeket, addig a Nemzeti Park évszázadokra szóló kategória. Én azt is szeretném megkérdezni a Natúrparktól, hogy az eddig megkapott másfél milliárdból mennyit fordított az itt élők javára, mert ebből én semmit sem érzek. A vendvidéki polgármesterek például kisemmizve érzik magukat a Natúrparktól, amikor pénzeket kell pályázni, akkor statisztaként említik őket, amikor a pénzek elosztására kerül a sor, akkor kisemmizve érzik magukat. Ha a szennyvízprogramot nézzük, ez a “mindent vezessünk össze egy helyre, ott tisztítsuk” elképzelés Ausztriában már megbukott, csak helyi, növényi tisztítóműveket építenek. Ezt a régi, elavult technológiát villámgyorsan rá akarják sózni az itteni lakosságra, mert később már nem lehet. Ez a rendszer, köbméterre lebontva kb harmincszorosába kerül, mint a helyi tisztítóművek. Azért, mert nem a szennyvíztisztítás drága, hanem a csövek a drágák, a szennyvíz elvezetése a drága. Ugyanígy a gázprogramot is villámgyorsan megcsinálják, mert ha csatlakoztunk az EU-hoz, nem lehet, mert ez is elmaradott szerkezet. Később gyorsan fel fogják emelni az árát, mert az emberek nyilvánvalóan rákapcsolnak a rendszerre, ki vannak szolgáltatva, és utána a végtelenségig meg lehet emelni az árat. A Natúrpark érdekes módon ezeket az elavult technológiákat, elavult szerkezetet támogatja, amit – ismétlem – ha megcsinál, nincs visszaút. Most az erdő közepén, az Őrségben gázprogramot csinálnak. míg Ausztriában mindenütt a biomasszára, a faipari hulladékokra építik az energiaszolgáltatást.

– Ez tényleg nagy kérdés, én úgy látom, hogy azért, mert vannak itt rendkívül domináns személyiségek, akik ha valamit kimondanak, utána foggal-körömmel ragaszkodnak a véleményükhöz. Már csak megszokásból is ragaszkodnak az elképzelésükhöz, minden követ megmozgatnak, és egyes politikusok, látva az ebben lévő lehetőségeket a választások során ezt ki is használják. Én pártonkívüli vagyok, viszont a közelmúltban két fideszes politikus Őriszentpéteren kijelentette, hogy a Nemzeti Park ügye erkölcsi, etikai kérdés. Úgy érzik, hogy el kell magukat kötelezniük akkor is, ha ennek következtében szavazatokat veszítenek. Ez a kijelentés szokatlan politikusok részéről, és ha a többi politikus is így állna ehhez a kérdéshez, akkor nem lennének ezek a gerjesztett indulatok. Én úgy gondolom, részben politikai okokból, részben személyes hiúságból gerjesztik ezeket az alaptalan indulatokat.

A bor 2000. augusztus 1-je óta több évtized után ismét visszakerült a jövedéki termékek közé, melynek ellenőrzését az előállítástól a fogyasztásig a pénzügyőrség végzi. A törvényi szabályozás egyik fontos lépcsőfoka, mely egyúttal egy átmeneti időszak lezárását is jelenti a szabadforgalomba került bor zárjeggyel történő ellátása. A szentgotthárdi vámhivatalhoz több kérdés is érkezett az elmúlt időszakban e tárgykörben – többnyire a kiskereskedőktől –, melyek tisztázásához nyújt segítséget e tájékoztató. A nagykereskedő 2001. január 1-jétől csak zárjeggyel ellátott palackos (2 litert meg nem haladó kiszerelésű) és kannás (2 liternél nagyobb de 25 litert meg nem haladó kiszerelésű) bort szerezhet be. Az előző évi zárjegy nélküli készletét a nagykereskedő 2001. június 30-ig hozhatja forgalomba. A kiskereskedők a készleten lévő zárjegy nélküli palackos és kannás borokat szintén ez év június 30-ig hozhatják kereskedelmi forgalomba. Tekintettel a kannás bor eltarthatóságára, amely legfeljebb 2-3 hónap és arra a tényre, hogy az adóraktárak ez év elejétől csak zárjeggyel ellátva forgalmazzák a bort, úgy ebben a kiszerelésben gyakorlatilag az átmeneti időszak végén már zárjegy nélküli kannás bor a kiskereskedők készletén nem található.

A kereskedő a még készleten lévő zárjegy nélküli bort (kannás, palackos) 2001. június 30-án köteles a forgalomból időlegesen kivonni és raktárhelyiségében (üzletében) az elkülönített tárolást biztosítani, valamint ezen termékekről leltárt felvenni. A leltárív egy példányát és az annak alapján összeállított zárjegymegrendelést 2001. július 6-ig a területileg illetékes vámhivatalnak meg kell küldeni. Szentgotthárd közigazgatási területén a szentgotthárdi vámhivatalnak (9955 Rábafüzes Pf.: 2.). A zárjegy megrendelésen fel kell tüntetni a megrendelő adatait (név, székhely, telephely, pénzforgalmi jelzőszám, adószám) az igényelt zárjegy mennyiségét darabban és a megrendelő aláírását, bélyegzőlenyomatát. A leltárívnek tartalmaznia kell a termék pontos megnevezését, mennyiségét, csomagolási egységenkénti darabszámát.

A készletzárjegyek felhelyezése - a vámhivatal képviselőjének jelenlétében jegyzőkönyv felvétele mellett - a kereskedő kötelezettsége, melyet legkésőbb 2001. szeptember 30-ig kell elvégezni.

A féléves átmeneti időszak lehetőséget biztosít a kereskedők számára, hogy a raktáron lévő zárjegy nélküli bor jövedéki termékeket forgalmazzák, ezzel is csökkentve a zárjeggyel el nem látott készletet, így június 30-án minél kisebb mennyiséget kell a forgalomból kivonni, majd szeptember 30-ig készletzárjeggyel ellátni. A készletzárjeggyel ellátott bor ezt követően korlátozás nélkül hozható forgalomba. A kiskereskedő a bor jövedéki terméket csak adóraktárból, egyszerűsített adóraktárból és nagykereskedőtől szerezheti be, melynek származását eredetét tudnia kell igazolni.

A jövedéki adótörvény ez év január elsején hatályba lépett módosítása már nem tartalmazza a borkimérést végzők nyilvántartás vezetési kötelezettségét.

A vendéglátó ipari üzlet eladóterének kiszolgálására szolgáló részében - hasonlóan az egyéb jövedéki termékekhez - választékonként csak egy-egy bontott palackot, kannás bort lehet tartani. A kannás kiszerelésű szőlőbor kimérése az e célra kialakított (használt) kimérő edényből (eszközből), vagy közvetlenül a kannából italadagolón keresztül történhet. Természetesen bor is értékesíthető üzlethelyiségen kívül alkalmi rendezvényen a vámhatósághoz történt - három nappal korábbi - bejelentés alapján, ha ehhez az egyéb jogszabályokban meghatározott engedélyekkel is rendelkezik a kereskedő. Tilos szeszesitalt árusítani a sportlétesítmény területén a bajnoki, a kupa-, valamint a nemzetközi mérkőzések kezdetét megelőző egy órától a mérkőzés befejezését követő egy óráig terjedő időszakban.

Amennyiben a jövedéki termékek forgalmazásával kapcsolatban kérdés merül fel, úgy a vámhivatal jövedéki csoportja a hivatalos időben a 380-888-as telefonszámon, vagy személyesen segítséget nyújt.

Arany János szavalóverseny országos döntője: Murányi Judit 2. helyezés, a versenyen még Márton Barbara és Somlai Krisztina képviselte az iskolát, felkészítő tanáruk Kovács Lászlóné.

Hevesy György kémia verseny: Bánfi Miklós 5. helyezés (továbbjutott az országos döntőre), tanára Unger Rudolf

Városunkban “BABA-MAMA KLUB” kezdte meg működését a gyermekorvosi rendelő épületében, a tetőtérben. Hetente egy alkalommal, szerdán délután 15.00-től 17.00 óráig találkozhatnak azok a kismamák és kispapák, édesanyák és édesapák, akik egy olyan közösségben szeretnének eltölteni néhány órát, ahol egymással megoszthatják jól bevált, vagy kevésbé sikeres lépéseiket családi életük, a gyermeknevelés terén.

A beszélgetések, hasznos tanácsok, információk cseréje mellett gyermekeik is jól érzik magukat, kortársaikkal ismerkednek, játszanak. Ez elősegíti későbbi beilleszkedésüket a bölcsőde, óvoda közösségébe.

– 1939-ben születtem, nős vagyok, egy fiam van, feleségem tanárnő volt. A fiam most szakvizsgázik a Vas Megyei Bíróságon. Elég színes életpályát futottam be, berepülő hadmérnök-pilótának készültem, de nem vettek fel a II. Rákóczi Ferenc katonai iskolába. Bár a tudásom, adottságaim alapjána legjobbak között voltam, az akkori megítélés szerint nem megfelelő nevet viseltem. Közben édesapámat az ÁVO koholt vádakkal előállította és családom egy részét kitelepítették a Hortobágyra. Édesapám a különböző inzultusok következtében 42 éves korában meghalt. Én a 16 éves, csalódott, apa nélkül maradt fiú úgy gondoltam, hogy disszidálok. Hét társammal együtt 1955-ben nekimentünk a határnak, őket elfogták, én megszöktem. Több heti bujkálás után aztán engem is elfogtak, 56 tavaszán népbíróság elé állítottak. Az ítéletben az is szerepelt, hogy kizárnak az ország összes középiskolájából. Az 56-os forradalom után a margitszigeti Nagyszállóban lettem felszolgáló ipari-tanuló. Tanulmányi eredményeim alapján én nyertem el elsőként Magyarországon “A Szakma Ifjú Mestere” címet, és 1959-ben már a Nagyszálló titkára voltam. Gyorsan haladtam a szállodaipari ranglétrán, húsz évesen az újonnan épült kecskeméti Aranyhomok Szálloda igazgatója lettem. Közben dolgoztam a kormány protokollfőnökségén is, majd Kecskeméten létrehoztam az első Bugac-turizmus programot. Ez majdnem az állásomba került, mert a pártbizottság szerint a “magyar puszta nyomorát” hirdettem a “vas és acél országa” helyett. Mindeközbe elvégeztem az Állam- és Jogtudományi Egyetemet. Ezidőben Vas megyében elindult egy idegenforgalmi fejlesztés. Volt itt egy nagyszerű megyei elnök, dr. Gonda György, aki engem hazahívott. Én jöttem, és felépítettem fel a szombathelyi Hotel Claudiust és átépítettem a Hotel Isist. Hogy a Savaria Nagyszálló épülete megmaradt, az jórész nekem köszönhető, mert az illetékesek bontásra ítélték. Mi átvettük a Vendéglátó Vállalattól, nagyon nagy nehézségek árán pénzt szereztem a felújításhoz. Így sikerült megőrizni Szombathely egyik legszebb, patinás épületét. Közben elkezdtük a bükfürdői fejlesztést, majd egy rövid ideig minisztériumi utasításra dolgoztam – akkor már osztrák program alapján – Sopronban, illetve megnyitottam a nyíregyházi Szabolcs Hotelt. Aztán a budapesti Hiltonbakaptam ajánlatot, amit azonban nem fogadtam el, mert olyan feladatokat is meg kellett volna oldani, amelyeket nem vállaltam. 1984-ben új feladatot kaptam. Tihany az ország egyik idegenforgalmi központja volt, az ottani HungarHotels komplexum lepusztult, az országnak nem volt pénze a helyreállításra. Így oda jutottunk, hogy még a kommunista időben létrehoztunk egy részvénytársaságot, osztrák, dán, magyar tulajdonosokkal, és nyugati tőkéből felépítettük az ország egyetlen üdülőfaluját és legnagyobb idegenforgalmi objektumát. Ennek lettem az elnök-vezérigazgatója, később egyik résztulajdonosa. Mellette számtalan kisebb üzletet építettem. Tulajdonképpen a szakmámban mindent elértem, amit egy ember elérhet. Elégedett ember vagyok, bár ez egy egészen más szakma, mint amire eredetileg vágytam. Megtanultam a vendég tiszteletét, megtanultam a szó nemes értelmében szolgálni. Ez a szakma erről szól. Számtalan tanítványom van, akik ma igazgatók és más magas beosztású szakemberek. Többször mondtam nekik, kicsit talán tréfásan is, hogy aki nem tud szolgálni, az legyen inkább vendég. Bejártam sok országot, nagyon sokat tanultam és nagyon-nagyon sokat dolgoztam.

– Az egész famíliám őrségi, ide mindig is hazavágytam. Ezért döntöttünk úgy, hogy itt telepedünk le. Azért vásároltam meg ezt a város közepén hosszú évek óta romosan álló épületet, hogy itt töltsük el nyugdíjas éveinket, illetve, hogy a fiam, unokáim is itt tudjanak élni. Az Őrségben van egy nagyon szép kis parasztházunk nagy gyümölcsössel, ott nagyon szeretek dolgozgatni. Szerettem volna a városnak segíteni több mindenben, ez azonban nem sikerült teljesen. Hogy ebben ki mennyire hibás,az egy külön beszélgetés témája lehetne.

– Ön a közelmúltban egyszer kijelentette, hogy aki Szentgotthárdon kritikai hangvétellel fogalmaz, azt ellenségként kezelik. Mi volt ennek a kijelentésnek az előzménye?

– Nézze, én egy olyan helyről kerültem ide, ahol a rendszerváltás után a demokrácia kőkeményen élt, legalábbis az a része, hogy egy-egy falugyűlés parázslott a hozzászólásoktól, az elszabadult indulatokat néha rendőri segédlettel tartották féken. Nem állítom, hogy ez a jó. De azt sem, hogy az a jó, ami Szentgotthárdon van. Én nagyon nagy bajnak tartom, hogy nincsenek pártok. Egy demokráciában a többpártrendszer alapján gyakorolják a hatalmat és a hatalom feletti ellenőrzést is. Úgy érzem, ez a helyzet itt egy kicsit hibás, nem tudom, hogy a rendszerváltást itt hogyan kell értelmezni. Ezt nem bántó, hanem segítő szándékkal mondom, és sajnálom, hogy szavaimat másként értelmezik. Az elmúlt három évben sok embert megismertem a városban, sok barátom van. Azt tudom mondani, ez egy kedves város, az emberek barátságosak, és szeretettel fogadtak. Ám van egy érdekes megfigyelésem. Sok embernek van véleménye a körülötte zajló eseményekről, de ezt csak csendben egymás között mondják el. Próbáltam magyarázatot találni az okára. Miután itt, a nyugati határon az emberek az elmúlt ötven év alatt itt sokkal elzártabban éltek, mint az ország más területein és fokozottan működtek a felderítők, a III/III-asok, az emberekben még mindig benne van az az érzés, hogy ha nem szólok, abból nem lehet baj. Ez biztosan hátráltatja, hogy egy nyílt demokrácia alakuljon ki. A Vállalkozók Egyesületének ülésén is azt látom, hogy sok indulat van az emberekben, de nagyon félve fogalmazzák meg. Félreértés ne essék, sem az egyesület, sem én nem akarjuk a meglévő hatalmat felborítani. Mi úgy gondoltuk, hogy ahol lehet, segítsünk egymáson. Én azt szoktam meg, hogyha valakinek ellenvéleménye van, akkor leülünk, és megtárgyaljuk. Úgy gondolom, ez a demokrácia alapja.

– A közelmúltban Önt egy magas beosztású tisztviselő sértődött embernek nevezte, azzal indokolva, hogy Önnek nem sikerült minden elképzelését megvalósítania itt, Szentgotthárdon.

– Nem vagyok sértődött és sértődékeny ember. Ha valaki 35 éven át első vezetőként dolgozik, az biztosan megtanulja, hogy az élet nem sértődésekből áll, és aki sértődik, az elbukik. Számtalan pofont kaptam az élettől, mindig felálltam, nem nyalogattam a sebeimet. Ez a szemlélet tőlem távol áll. Az tény, hogy voltak Szentgotthárddal kapcsolatban elképzeléseim. Úgy gondoltam, hogy nyugdíjas éveimre idejövök, azt az élettapasztalatot, kapcsolatrendszert, amelyet összegyűjtöttem, próbálom a közösség javára segítségként felajánlani, ha ezt igénylik. Nem mondhatnám, hogy látszatra nem voltak nyitottak, de gyakorlatilag olyan időhúzó taktikával találtam magam szemben, amely az én szemléletemtől idegen. Nincs arra szükségem, hogy olyan szekérre próbáljak felkapaszkodni, amely engem nem akar felvenni. Én nem sértődött ember vagyok, egyszerűen megértettem, hogy nem tartanak igényt a segítségemre. Kezdeményeztem egy-két vezetőnek, hogy beszéljük ezt meg, ígéretet is kaptam rá, nem valósult meg, nem az én hibámból. A Vállalkozók Egyesületét azért hoztuk létre, mert úgy gondoltuk, szükség van egy olyan szervezetre, amely összefogja a kis tőkével rendelkező boltosok, iparosok és más vállalkozók csoportját, védi az érdekeit, ha valami baj van, és segít talpon maradni. Szentgotthárd jövőjével kapcsolatban pedig az a véleményem, - ezt évek óta hangoztatom – hogy a körülmények alakulását figyelve hosszú távon nem lehet a bevásárló-turizmusra építeni.

– Ezt már hivatalosan is látják, elismerik, sőt programokat is alkottak ennek a kezelésére.

– Igen, de én már jó néhány éve hangoztatom ezt minden olyan fórumon, ahol tenni lehetett volna valamit. Azt senki nem mondta, hogy nincs igazam, de ennél több nem történt. Legfeljebb annyi, hogy négy évet már elvesztegettünk. Megalakult egy idegenforgalmi bizottság, amelynek én a vezetője voltam. Letettünk egy anyagot az önkormányzat asztalára, amit köszönettel elfogadtak, jónak tartották. Azóta ebben az ügyben engem senki meg nem keresett, ezzel semmi nem történt. Szóval, ezt az “Ej, ráérünk arra még”-et nagyon nehezen tudom megérteni. Évek óta mondom, hogy Szentgotthárdon nyelveket tudó szakemberekre van szükség. Az itt megvalósítandó uszodához a masszőrtől az úszómesterig, a felszolgálótól, a portásig számtalan jól képzett emberre van szükség, aki a nemzetközi idegenforgalom feladatainak meg tud felelni. Nekünk Loipesdorf, Sárvár, Bükfürdő lesz a konkurenciánk. Úgy ítélem meg, hogy ehhez Szentgotthárdon jelenleg nincs meg a megfelelő gárda, és nem tesznek semmit az érdekében. A közelmúltban megkeresett engem a gimnázium igazgatója, hogy hostess-tanfolyamot akarnak indítani, és felkértek, hogy vállaljak itt oktatást. Erről az a véleményem, hogy ez nem jó döntés, mert ide jól képzett szakács, felszolgáló, szállodaportás, masszőr kell, és legfeljebb egy - két hostess. Szóval, nem értem ezeket a dolgokat, ennek hangot is adok, és talán ezek miatt vélik, azt, hogy sértődött vagyok. Vannak észrevételeim, mint bármely embernek. Ha erre valaki kíváncsi, készséggel elmondom, ha nem, azt is tudomásul veszem, és más irányú elfoglaltságot keresek magamnak, máshol próbálok tenni valamit. Nincs szükségem állásra, nincs szükségem hatalomra. Életem során annyit dolgoztam, amennyiből idős koromban meg tudok élni.

- Az előbb elmondottakon túl csak annyi, hogy rendkívüli mértékben szeretném, hogy megvalósuljon. Ez a városban nagyon sok embernek, az egész városnak érdeke. Ezért nagyon megrázott az a kijelentés, melyet az egyik vezető tett. Eszerint a lényeg az, hogy meglegyen az objektum, hogy aztán, hogy mi történik, az már nem a mi dolgunk. Pedig, ha a város ebből hosszú távon profitálni akar, akkor bennünket igenis kell, hogy érdekeljen, hogy mi történik. Az sem mindegy, hogy a város az objektumot 300 millió forinttal, a földterülettel, a kúttal támogatja. Mi odaadunk egy csomó pénzt, gondolom azért, hogy ez a pénz dolgozzék a város lakóinak az érdekében, hiszen ez az adófizetők pénze. Ha ez az objektum rosszul fog működni, ezt a pénzt elveszítjük.

– Milyen tervei vannak a jövőben?

– Nagy várakozással és kritikus szemmel figyelem, mi történik a városban. Ha a fejlődés nem olyan, ahol én is megvalósíthatom az elképzeléseimet, akkor a családommal együtt el fogjuk hagyni Szentgotthárdot, úgy ahogy az utóbbi időben nem egy vállalkozó ment el, vagy fontolgatja a távozást. Nem szívesen mondom ezt, hiszen végleges letelepedési helynek választottuk ezt a várost, de minden ember igyekszik ott élni, ahol jól érzi magát.

– Az egyesület tevékenységét sikeresnek ítéljük, mert versenyeinken és rendezvényeinken évről évre egyre többen vesznek részt, és a városban jó visszhangja van az eseményeknek. A sikert például az is mutatja, hogy tavaly a rossz idő miatt az úszóversenyt két alkalommal is le kellett halasztanunk, hetekkel később már úgy gondoltuk, kifutunk az időből, ezért törölni akartuk ezt a versenyt. Azonban az érdeklődők naponta kerestek telefonon, olyan nagy volt a nyomás, hogy végül – további egy halasztást követően – mégis megtartottuk az egyébként már több éves hagyománnyal rendelkező úszóversenyt.

– Igen, elhagyjuk a túrákat, mégpedig azért, mert túrákat más szervezetek és iskolák is szerveznek, és a túl sok, egy időben rendezett program kioltja egymást. A másik változás az, hogy ebben az évben nem lesz pontverseny, de a rendezvényeken elért eredményeket ezúttal is összesíteni fogjuk, és az év végén egy záróbuli keretében a legjobbakat most is megajándékozzuk.

– A szokásos és a legnagyobb közönséget vonzó Fut a Gotthárd versennyel kezdünk június 16-án. A versenyt a Szentgotthárdi Ifjúság Napjával egyidőben, az egész napos esemény részeként rendezzük meg. Hogy még színesebb legyen a kínálatunk, ugyanekkor kerékpáros ügyességi versenyt és “mini dili triatlont” is rendezünk. E két utóbbi versenyen a feladatok tréfásak lesznek, inkább az ügyesség, mint a gyorsaság lesz a döntő. Az úszóverseny július 14-én a Hársas-tavon lesz, a szintén sikeres és nagyszámú versenyzőt vonzó triatlonra augusztus 25-én kerül sor, az őszi Fut a Gotthárdot pedig szeptember 29-én rendezzük. A túrák közül megtartjuk a tavaly nagyon nagy sikerrel rendezett egész napos Lipa kerékpártúrát szeptember 8-án. Ezzel a túrával szeretnénk hagyományt teremteni, minden évben más-más útvonalon megrendezni, és egyúttal nemzetközivé tenni, ezért még nagyobb hírverést csinálunk az eseménynek Ausztriában és Szlovéniában is. Ebben az évben még ugyanazon az útvonalon megyünk, mint tavaly, de már megvan a jövő évi túra új útvonala is. Az évadzáró bulit decemberre tervezzük. Az idei programot már postáztuk az elmúlt évek résztvevőinek, de most is teszünk ki plakátokat a városban, és a Gotthárdi Híreken és a városi tv-n keresztül mindenki folyamatosan értesülhet a versenyekről. A 06-209-319-886-os telefonszámon pedig személyesen is lehet érdeklődni. Mindenkit szeretettel várunk!