1.100.- Ft/fő/év.

1. Az Állami Erdészeti Szolgálat Szombathelyi Igazgatósága mint területileg illetékes erdészeti hatóság az Evt. 13. §.(2) alapján kötelezi az erdőtulajdonosokat, hogy a településhatárban egyéni tulajdonban lévő erdőművelési ágú földrészletek tulajdonosai a Vhr. 16. §. alapján kérelmezhetik egyéni erdőgazdálkodóként történő nyilvántartásba vételüket.

Amennyiben a természetben összefüggő erdőterületnek több tulajdonosa van, a Vhr. 14. §. alapján társult erdőgazdálkodást kell megvalósítania, s ily módon kell gondoskodni az erdőgazdálkodó személyéről.

A tv. 13. § (4) bekezdésének b) pontja alkalmazásában a tulajdonosoknak az erdő védelmével, valamint fenntartásával kapcsolatos kötelezettségei különösen:

c) a bekövetkezett károsítások megszüntetéséről és hatásainak felszámolásáról, valamint

Bővebb felvilágosítás: ÁESZ Szombathelyi Igazgatóság

A szombathelyi Péterfy Sándor Középiskolai Kollégium fennállásának 25. évfordulóját ünnepli, jubileumi rendezvénnyel és műsorral emlékezik az eltelt évekre.

12.00 – 13.00 Emlékműsor az MMIK színháztermében

A szervezet szentgotthárdi munkatársai az oktatási intézményekben – a tanulók és a dolgozók körében – gyűjtést kezdeményeztek. Az összegyűlt 152 ezer Ft-ból vásárolt élelmiszer célba ért, Lónya, Gulács, Csaroda és Tarpa bajba jutott lakosai kapták. Az adományozók a gyors segítséggel eleget tettek a címben megfogalmazott kérésnek.

Kissé hűvös, de napos idő köszöntötte az idén március 15-ét, nemzeti ünnepünket. A délelőtt megrendezett ünnepség koszorúzással kezdődött, majd a Színházban ünnepi műsorral folytatódott, melynek szónoka Németh Zsolt országgyűlési képviselő volt.

Délelőtt 10 órakor a Hősök Emlékművénél helyezték el koszorúikat az önkormányzat, az intézmények, a rendvédelmi szervek, a pártok és civil szervezetek képviselői. A rövid és méltóságteljes tiszteletadás után az ünneplők a Színházba vonultak, ahol Huszár Gábor képviselő, a Széchenyi István Általános Iskola igazgatója köszöntötte a megjelenteket.

Németh Zsolt, választókerületünk országgyűlési képviselője ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy ma a millennium évében, 1000 éves államiságunk részeként ünnepeljük az 1848-as forradalmat. - Március 15-e, és alapjában véve a forradalmak időpontja egybeesik a természet megújulásával, a tavasz, az újrakezdés üzenetét hordozza - mondotta a képviselő. - 1848-ban egy kivételes nagy nemzedék formálta át országunkat, megváltoztatva egy megcsontosodott társadalmi rendszert, eltörölve a feudális kiváltságokat, átvéve az akkori modern Európa normáit - emlékeztetett Németh Zsolt. Az országgyűlés jegyzője kiemelte, hogy 1848 morálisan megalapozott üzenetéhez mindig vissza lehetett, vissza kellett fordulni, így történt ez 1956-ban és 1989–90-ben is. Minden forradalomban főszereplő volt az ifjúság, amely markáns szerepet játszott a legutóbbi rendszerváltáskor is.

A 156 évvel ezelőtti, és mai események között párhuzamot vonva Németh Zsolt hangsúlyozta, hogy az akkori radikális ifjúság és liberális nemesség között legalább akkora ellentétek voltak, mint amit a mai politikai életben tapasztalhatunk. Igaz ugyan, hogy a szabadságharc elbukott, de a forradalom törvényeit soha nem vonták vissza, a kiegyezés után kialakulóban volt a polgári társadalom.

Az ünnepség második részében a Széchenyi István Általános Iskola diákjai köszöntötték színvonalas műsorral nemzeti ünnepünket.

- Alapjában véve azt a célt szolgálja, hogy a városi költségvetés az intézmények működését önmagában tudja finanszírozni. Tehát első lépcsőben – amit most mi racionalizálási programnak nevezünk – nem a beruházások elősegítése jött szóba, hanem az önmagában hiányos költségvetésünk kipótlása, és az intézményeink működésének biztosítása volt a cél. Viszont az önkormányzatnak nem csak az intézmények működtetése a feladata, hanem a folyamatos fejlesztés, a beruházási, idegenforgalmi, gazdasági, kulturális feladatok ellátása is. Én bízom abban, hogy sikerül egy három-négy éves programban olyan rendszert kialakítani, amivel az intézményeink működését korszerűsítve tudunk pénzalapokat teremteni ahhoz, hogy pályázhassunk új beruházási programokra. A következő időszakban nem látom annak lehetőségét, hogy saját erőből akkora beruházásokat leszünk képesek végrehajtani, mint a megelőző 5-6 évben, viszont akkor, amikor az országmenedzselés a pályázati rendszer felé tendál, szükség van olyan alapok képzésére, amelyeket ún. saját erőként vesznek figyelembe. Ezeket a saját erőket saját magunknak kell kitermelni, tehát a 2001-2002-es racionalizálási program arra lesz jó, hogy az intézményeink finanszírozhatóságát megvalósíthassuk. Reményeim szerint 2001-ben már talán, de 2002-ben több mint valószínű, ezzel a rendszerrel már tudunk olyan alapokat képezni, amelyekkel a kisebb vagy közepes nagyságrendű beruházásainkhoz szükséges saját erőt előteremthetjük.

- Igen, elkövettünk egy óriási hibát, és én elnézést kérek azoktól, akiket nem tájékoztattunk tökéletesen. Akiket félretájékoztatnak, azok mindig okot adhatnak arra, hogy nem megismerve igazán a probléma megoldását, rosszul ítéljenek meg egy intézkedést. Miről is van szó? Ezeket a változtatásokat legelőször saját magunkkal kellett elfogadtatnunk. A testület egy olyan irányító szervezet, amelyben a demokratikus döntés dominál. Tizenhatan vagyunk, és minél több emberrel, ágazatvezetővel, a társadalom több oldalán szereplő személlyel kell elfogadtatni az önmagában népszerűtlen döntéseket, annál valószínűbb, hogy ezek az emberek a saját választóikkal szemben ezeket nehezen vállalják fel. El voltunk foglalva azzal, hogy saját magunkat igyekeztünk meggyőzni, hogy igen, erre szükségünk van, ezeket a lépéséket meg kell tenni. Közben elkövettük azt a hibát, hogy az intézményvezetőkön kívül nem tájékoztattuk a lakosságot, nem tájékoztattuk az érintetteket. Az intézményvezetők nagy része megértette a problémát, volt olyan, aki nagyon nehezményezte, de elfogadta és végrehajtotta. Nem volt tökéletes az előkészítés például a bölcsőde esetében sem. Az intézmény vezetője nem tudta elfogadni a racionalizálási programot, nem a valóságnak megfelelően tájékoztatta saját kollégáit és a szülőket sem. Szó nem volt arról, hogy be akarjuk zárni a bölcsödét, hogy a gyerekeket az utcára akarjuk tenni. Magyarországon több száz olyan önkormányzat van, ahol nincs bölcsőde, de nálunk ennek az intézménynek a fenntartása továbbra sem lehet kérdéses! Akkor viszont, amikor évek óta folyamatosan emelkedik egy intézmény önkormányzati finanszírozása, a másik oldalról az összes pénzügyi támogatást elvonják tőlünk, valamit tennünk kellett. Hibás lépésnek tartom azt is, hogy iskolai fogadóórára érkező szülőket a tornaterembe “terelve” arról tájékoztatják, hogy a gyerekek nem mehetnek táborba a nyáron, és nem vehetnek részt különböző kiegészítő foglalkozásokon a testület döntésének következtében. Miért? Miért a gyerekeken akarjuk elverni a port? Mutassuk már meg a szülőknek az iskolák részletes költségvetését, hogy mire fordítják az önkormányzat támogatását! Biztos vagyok benne, hogy nem a gyerekek táborozását kellene megszüntetni!

Egy képviselő és egy személyben iskolaigazgató, aki a saját testületében költségcsökkentésre, létszámleépítésre kényszerül, kénytelen elfogadni, mert ő ott elsődlegesen mint Szentgotthárd felesküdött képviselője, mint a város felelős vezetője ül. Megértették, ha ezt most nem lépjük meg, akkor már jövőre, vagy a következő testületnek megoldhatatlan problémát okozhatunk. Erre mondtam azt, hogy a saját kollégák meggyőzésével voltunk elfoglalva, és amikor láttuk, hogy megértették, nyugodtan hátradőltünk a székben, és nem tájékoztattuk a lakosságot.

- Egy félreértelmezett jogszabály, és egy névtelen feljelentés áll a dolgok hátterében. Nagyon sokat gondolkodtam azon, melyik tisztségemtől váljak meg, és azt hiszem, hogy alpolgármesterként többet tudok tenni ezért a városért, hiszen nagyon sok befejezetlen munkán dolgozom. De ebben a témában nem az én személyem a lényeg, hanem a lehetőség. Gondoljunk vissza egy kicsit az előző évekre. Megígértük kedves választóinknak, hogy megvizsgáljuk egy uszoda építésének lehetőségét. A választási előkészületek idején nem volt olyan képviselőjelölt, aki ne hangoztatta volna elhivatottságát az uszodaépítés mellett! Az első költségelemzések bizonyították, hogy ez a program 3-4oo millió Ft építési, és évi 25-3o millió Ft fenntartási költséget jelent. Már akkor is láttuk, hogy ezt így nem lehet elkezdeni, ezzel valóban csak terhet cipelnénk magunkkal, folyamatosan veszteséget termelve. Levehetetlen hátizsákként nyomta volna össze a költségvetésünket, hiszen most látjuk, amikor minden fillérért késhegyig menő vitákat folytatunk, hogy mit jelentene egy mai árakon már 4o milliós állandó kötelezettség. Hosszú ideig tartó, többlépcsős tárgyalássorozat eredményeként sikerült egy olyan élménypark megvalósítását előkészítenünk, amelynek része az uszoda is, és a befektető részvételével az üzemelés semmilyen terhet nem jelent a városnak, egy fillérünkbe sem kerül az objektum működtetése. Gondoljuk csak meg, milyen előnyöket hordozhat önmagában egy olyan projekt, ami Szentgotthárdnak csak nyereséget hoz a helyi adó, a munkahelyteremtés, az idegenforgalom terén egyaránt. Nagyobb lendületet kaphatunk, mint bármikor az előző nyolc évben! Ki szeretném hangsúlyozni, hogy igenis Szentgotthárdnak , a szentgotthárdiaknak építjük meg, hiszen gyermekeink itt fognak megtanulni a vízben is élni, magunknak sem árt a rendszeres úszás, és a nyugdíjasainknak sem kell Lentibe buszozni a kellemes fürdőzésért! Árgaranciával működik az uszoda használata, amely szerint a szentgotthárdiak, a szombathelyi és szegedi uszoda árának átlagáért léphetnek be. A beruházás több más, a melegvíz kedvező hatásait kiaknázó élmény és gyógyászati szolgáltatást tartalmaz, de erről majd legközelebb…

- Itt is látom, hogy kiemelten kell foglalkozni a tájékoztatással, hiszen ha ez nincs, kis helyen, kis társadalmi közösségben óhatatlanul elindulnak a valóságot sokszor nélkülöző, tényként közölt híresztelések. A decemberi testületi ülésen elhangzott, hogy eleget tettünk saját vállalásainknak, elvi építési engedéllyel rendelkezünk, a banktól komoly összegű hitelígérvényt kaptunk, a pályázatot pedig fel kellett újítanunk, mert a Széchenyi-terv január 1-jétől támogathat ilyen elképzeléseket. A jelenlegi időszak a tervezés időszaka, egy 1,7 milliárdos beruházás tervezése minimum három hónap, hiszen gyakorlatilag egy teljes városrész komplett tervezését jelenti. Számomra egyetlen kérdés van, és ez nem az, hogy megvalósul-e, hanem az, hogy mikor. Ígérem, ha a tervekkel kapcsolatban konkrétummal tudok szolgálni, a sajtót azonnal tájékoztatom.

- A Phare-program keretében gyakorlatilag egy 140 milliós saját erővel sikerült a városba 1 milliárd forintos értéket hozni. A munkákat döntő részt az ország legnagyobb útépítő cége, a Nemzetközi Betonútépítő Rt. nyerte meg. Nekünk annyi kapcsolatunk volt a kivitelezővel, hogy a kétheti egyeztetéseken rendre elmondtuk a felmerült problémákat, többször lehívtuk a vállalat vezérigazgatóját, panaszleveleket írtunk a Phare-irodához. Többször jeleztük, hogy szerintünk a Betonútépítő Rt. alkalmatlan a munka elvégzésére, mivel a térségben annyi munkát nyertek el, hogy képtelenek ezt levezényelni, gondoljunk csak a tavaly nyári két hónapos leállásra. Mindezeket, sajnos, figyelmen kívül hagyták, és bekövetkezett, amire igazán senki nem számított, december 22-én a cég csődeljárást kért maga ellen. Ugyanakkor mi bent ragadtunk egy befejezetlen munkában, decemberben, januárban több alkalommal voltam Budapesten Pallay Tibor úrnál, a cég vezérigazgatójánál, akivel próbáltam valamilyen megoldást találni. Időközben a teljes vezérkar távozott a cégtől, de az új igazgatóval és a vagyonfelügyelővel dolgozunk azon, hogy a Hoffmann Rt.-t, aki a kettős körforgalmat építette, alvállalkozóként beengedjék a beruházásba. Februárban felmérettük, mennyi munka szükséges a befejezéshez, bízom abban, mire a cikk megjelenik, szerződéssel rendelkezünk, és májusra talán elfelejthetjük az összes kellemetlenséget.

A Porabje c. szlovén nyelvű újság 1991. február 14-én került ki először a nyomdából, 700 példányszámban, 6 oldalon jutott el a családokhoz. A magyarországi szlovének lapja 10. születésnapját ünnepelve ma már 1250 példányszámban, 8 oldallal jelentkezik.

Az 1990-ben megalakult Magyarországi Szlovének Szövetségének egyik célkitűzése valósult meg a szlovének lapjának létrejöttével. Az anyanyelven történő tájékoztatás megvalósítása nem volt zökkenőmentes a 90-es évek változásai közepette, költségvetés hiányában, technikai nehézségek mellett egy ideig társadalmi munka eredményeként juthatott el az ingyenes kisebbségi közéleti lap az olvasókhoz, majd szlovéniai támogatás illetve a hazai Nemzetiségi és Etnikai Hivatal tette lehetővé a további terjesztést. Tartalmában a kisebbséget érintő aktualitások mellett helyi rendezvények, kezdeményezések, ismeretterjesztő, irodalomtörténeti, nyelvészeti sorozatok találhatók. Általános és középiskolai tanulók írásai is olvashatók a gyermekoldalon. A kéthetente megjelenő lap a Szentgotthárd környéki, szlovének lakta hét településre saját terjesztők által, az ország többi részére postai úton jut el. A muraszombati nyomdából kikerülő újság ettől az évtől már minden második alkalommal 12 oldallal jelentkezik. Főszerkesztője a kezdetektől Szukics Mariann, aki kérdésünkre elmondta, hogy hosszú távon hetilapként tervezik a megjelenést, ennek azonban feltétele lenne a fotós és a négy órában dolgozó titkárnő mellett egy fő újságíró felvétele is, ez azonban elsősorban anyagi kérdés.

Negyedik alkalommal invitálja a város Fúvószenekara színházi hangversenyre Szentgotthárd zeneszerető polgárait. Az estre 2001. április 7-én (szombaton) 18 órakor kerül sor a színházban. Az elmúlt évekhez hasonlóan a két részből álló műsor első felében a “komolyabb” művek kerülnek megszólaltatásra, a második részben pedig igazi szórakoztató showzenét hallhatunk a zenekar előadásában, Rápli Róbert karnagy vezényletével.

A. Rubinstein: Kősziget

Nagy sikert aratott színházbéli műsorával március első hétfőjén a Gardénia Klarinétegyüttes. A győri kamaracsoport a Klarinét–zongora Kamarabérlet-sorozat “záróakkordjaként” lépett fel. A művésztanárokból álló együttes hangversenyén ízelítőt adott a zenetörténet csaknem összes műfajából. Mesterien, mondható, CD minőségben szólaltatták meg átirataikban Bach, Mozart, Debussy, Bartók, Gershwin és mások műveit, ékes bizonyítékaként annak, hogy ez a nem túl régi keletű, a bécsi klasszika korában elterjedt hangszer jóformán minden zenei stílus művészi interpretálására alkalmas, a régi zenétől a jazzig.

A koncert után a programsorozat szervező-főszereplői, Páliné Herczeg Anita és Rápli Róbert elmondták, sikeresnek érzik a kamarabérletet, mert az várakozáson felüli létszámú hallgatóságot vonzott, noha a kamarazene nem az a műfaj, aminek százakat kellene mozgósítani, ez nem is lehet célja. Inkább igényes, zeneileg műveltebb réteget-közönséget feltételező, intimebb, klubszerű előadásforma. Mint mondották, szeretnék, ha a jövőben mások is kedvet kapnának arra, hogy színvonalas muzsikájukkal kielégítsék a műfaj iránt érdeklődő gotthárdiak igényét.

Január végén tartotta első összejövetelét a Diabétesz Klub. A hideg, szeles idő ellenére is megtöltöttük a Rákóczi úti klubhelyiséget, figyelemmel hallgatva dr. Czirfusz Szilvia orvos előadását a szemre “leselkedő” veszélyekről, a rendszeres kontroll jelentőségéről. Mivel a szem az a szervünk, ahol szabadon vizsgálható a vérerek állapota, időben ki lehet szűrni bizonyos betegségeket. Szánjunk évente csak pár órát a vizsgálatra, megelőzve így egy komolyabb szövődményt, nem várt kellemetlenséget. Biztosak lehetünk abban, hogy az előadás elérte célját: a klubtagok egy hónapon belül felkeresik a szemorvosi rendelőt.

Munkahelyi és lakóterületi vöröskeresztes titkárok februárban emlékeztek meg a Magyar Vöröskereszt megalakulásának 120 éves évfordulójáról. Csörnyi Zoltánné, a Vk. városi titkára rövid történeti áttekintésében említette, hogy a mindenkori történelmi, társadalmi változások folyamatosan alakították e humanitárius szervezet iránti igényeket és elvárásokat, jelentősen megnőtt a szociális ellátás, gondoskodás területén a szervezettel szemben támasztott karitatív közreműködés igénye. A megemlékezést követően a munkatervet ismertetve a jelen feladatiról beszélt, nagy szerepet szánva az ”Egészséges Élet” programsorozat és a drog-ellenes programok folytatására. Az értekezlet befejezéseként dr. Jáger Rita, a szombathelyi Vérellátó Állomás főorvosa tartott előadást.

A félévi bizonyítványosztás idején városunk véradói is jelesre vizsgáztak. Február 14-én Valentin-napi véradásra került sor a Művelődés Házában. A tervezett 100 véradóval szemben 145-en nyújtották karjukat véradásra. Legtöbben az Opel gyárból érkeztek, őket követték a III. Béla Szakképző Iskola pdagógusai és diákjai, valamint a Fővárosi Önkormányzat Pszichiátriai Betegek Otthonának dolgozói. Szép számmal jöttek a kaszagyárból, a Dometálból és a Vossenből. Petrovics Marianna és Seiler Miklósné 20. véradásukkal ünnepelték születésnapjukat. Örvendetes, hogy az ifjúsági vöröskeresztesek 22 fiatal első véradót is köszönthettek, akik közül 15-en voltak a szakképző iskola tanulói. A legfiatalabb köztük Bíró Csaba volt, aki alig egy hónapja töltötte be 18. életévét.

A Magyar Vöröskereszt gyűjtést szervez az indiai földrengés károsultjainak megsegítésére. Számlaszám: MKB Rt. 10300002-20329725-00003285.

Ugyanabban az időpontban kedvezményes konyharuha- és zoknivásárt is tartunk!

Kedves fiatalok!

Városunkban “BABA-MAMA KLUB” kezdte meg működését a gyermekorvosi rendelő épületében, a tetőtérben. Hetente egy alkalommal, szerdán délután 15-től 17 óráig találkozhatnak azok a kismamák és kispapák, édesanyák és édesapák, akik egy olyan közösségben szeretnének eltölteni néhány órát, ahol egymással megoszthatják jól bevált, vagy kevésbé sikeres lépéseiket családi életük, a gyermeknevelés terén.

Amennyiben a klub tagjai igénylik, szakembereket hívunk, akik a szülőket érdeklő témákról tartanak előadást, lehetőséget biztosítanak kötetlen beszélgetésre.

Takács Tiborné köszöntőjében Sütő Andrást idézte, aki a Toldi szavaiban az “erdőzúgást” érezte. Arany költészete minden korban aktuális, s útravalóul szolgálhat az ifjúságnak. Az ünnepségen a névadóra a Letészem a lantot című versével emlékeztek. A szavalóverseny résztvevői azonban ezúttal XX. századi versekből választhatták előadásukat. A versenyben a szentgotthárdi iskolák mellett Apátistvánfalva, Felsőszölnök, Pankasz és Rátót iskoláiból érkezett felső tagozatosok vettek részt. Szabó Lőrinc, Weöres Sándor, Radnóti, Ady, Simon István, Babits Mihály, Tóth Árpád, József Attila, Márai Sándor, Juhász Gyula, Romhányi József és Márai Sándor versei hangzottak el. Tizenegy 5-6. osztályos, tizenhárom 7-8. osztályos gyerek versenyzett. A zsűriben helyet foglaló Szepesiné Fuisz Erika, Horváth Zsuzsanna és Bedics Sándor ítélete alapján az alábbi eredmény született:

Ez a 800 éves, patinás központtal, jelentős műemlékekkel, gyönyörű természeti környezettel rendelkező, a hármas határ, azaz Magyarország, Ausztria és Szlovénia érintkezési pontján fekvő Rába-pari városka az utóbbi időben arról nevezetes, hogy a nyugati tőke érdeklődése látványos fejlődést eredményezett, ipari parkja például átnyúlik az országhatáron is. A szlovén és a német kisebbség jelenléte ugyancsak további dinamizáló tényezőt jelent. Országosan azonban kevésbé ismert az a tény, hogy Szentgotthárdon évek óta mind eredményesebben működik az Irodalmi Klub, amelynek tagjai évenként szépirodalmi antológiával is jelentkeznek, decemberben látott napvilágot a Kötődés harmadik száma. Az ebben publikáló költők, írók munkássága nemcsak helyi érdeklődésre tarthat számot. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az antológia több szerzője a szombathelyi Írottkő Stúdió tagja, írásaik az Életünk című folyóirat Írottkő-mellékletében és más rangos fórumokon, különböző lapokban is megjelennek. Az évenként kiadott antológia tehát összegzésnek számít, alkalmat jelent a többi között arra is, hogy az alkotók munkásságának alakulása hosszabb távon is értékelhető legyen. A kiadó intézmények jó érzékkel ismerték fel az Irodalmi Klub, illetve a szépirodalmi antológia rendszeres megjelentetésének szerepét mindenekelőtt a város és környéke kulturális, ezen belül művészeti életének gazdagításában, a szülőföldhöz való kötődés, a lokálpatriotizmus megtartó erejének megerősítésében, a városi közösség formálásában. Egyúttal másoknak is példaként szolgálhatnak arra, hogy cselekvően támogassák a hasonló kezdeményezéseket.

Az immár harmadik szépirodalmi antológiában ezúttal tizenkét szerző versei, prózái láttak napvilágot, ígéretes összképet nyújtva. Kevés hasonló nagyságú város dicsekedhet azzal, hogy ennyi, kezdeményezésre kész, alkotó energiával rendelkező emberrel rendelkezik. A három szerkesztő öt ciklusba sorolta a verseket, illetve a két prózai írást. A válogatás és a szerkesztés gondos mérlegelésre vall. A kötet esztétikai megjelenése is igényes. Már itt megemlítendő a címlap és a hátsó borító grafikája. Varga Andreáról az elkövetkezendő időkben még bizonyára sokat hallunk majd. A szecessziós ízű grafikák nagy érzékenységet jeleznek.

“Reményeink szerint ez a kötet még az előzőeknél is személyesebbre sikeredett, így a lehető legmélyebbre ásva képes megmutatni az emberi lét valódi értelmét, a másikhoz való tartozás, kötődés fontosságát, s megtartó erejét” - írják a szerzők. Az Előszóban megfogalmazott szándéknak maradéktalanul megfelel az antológia. A versek az élménylíra és az intellektuális indíttatású költészet sajátos ötvözetét jelentik. Amihez még az is hozzátartozik, hogy a versbeszéd mindig összhangban van a művészi gondolattal.

Lukács Szilvia személyes indíttatású verseiből egyrészt sorsának vállalása tűnik ki, másrészt az a finom érzékenység, amely egy illat, egy álomi hangulat, vagy éppen a szél, az eső, a nap járása nyomán képes szólni a lét és a nemlét kérdéseiről. Csuk Ferenc munkásságában ezúttal a drámaiság Hangsúlyosabbá válása (Anyám, Stációk) kelti fel a figyelmet. A hiány növekedése a létezésbe való kapaszkodás megannyi emberi, költői változatával szolgálnak verseiben. Gergál Attila formagazdagságú, az indokolt szkepszist sem nélkülöző versei erőteljes intellektuális, sőt társadalmi érdeklődést is mutatnak, napjaink alapvető életérzését fejezik ki (Decemberi hideg, Vitte, amit hozott). Máthé Andrea versei már a felismert szükségszerűség különböző kérdésit is fölvetik, a valóság és a látszatvalóság, az ébrenlét és az álom, a jelen és az emlék összefüggéseit, a valósághoz való közelítés lehetséges változatait (Jó volna hazamenni, Zsoltár, Csak..., Hajnal). Racionalitása, amely a letisztult formában, a gondolati fegyelmezettségben nyilvánul meg, korántsem nélkülözi az érzelmi töltést, ami sajátos lebegést ad verseinek. Schneeflock Mária a hiányról, a rejtőző gondolatról, a szívhangok kattogásáról, Kósik Barbara a végtelenről és a csendről, az ember parány voltáról, s az ebből fakadó “félelemről”, Tóth Péter “fogaskerék-lét” elembertelenítő veszélyeiről, Nagy Károly ugyancsak az “egyenlét” monotóniájáról, Kovács Zoltán viszont a szerelem öröméről, Antal Zsuzsanna a tünékenység csodájának mibenlétéről szól verseiben.

A két prózaíró közül Pápes Éva a Brezda család nagy ünnepi összejövetele kapcsán hiteles képet rajzol napjaink jellemző folyamatairól, Dáme Katalin most inkább csak egy bájos életképet ad közre.

Ez az írás utánközlés, a szerző hozzájárulásával jelent meg. Az első közlés helye és ideje: Nógrád Megyei Hírlap 2001. jan. 23.

Lapunk hasábjain többször beszámoltunk a városunk legsikeresebb könnyűzenei együttesével történtekről. Most karrierjének eddigi legjelentősebb állomásához érkezett a szentgotthárdi fiatalok alkotta Da Capo, ugyanis megjelent, és az egész országban kapható a lemezboltokban az első nagylemezük. Ezen apropóból ültettem a mikrofon elé a zenekar tagjait: Nagy Norbertet (ének), Kozó Tamást (gitár), Csörnyi Róbertet (basszusgitár), Komáromi Györgyöt (szintetizátor) és Göllicz Lászlót (dob).

- Ott kezdeném, hogy – köszönhetően egy országos tehetségkutató megnyerésének – lehetőséget kaptunk arra, hogy egy jobb stúdióban rögzíthessünk néhány dalt. Mi azonban úgy döntöttünk, hogy inkább kipótoljuk a stúdióidőt, és egy teljes nagylemezt veszünk fel. Köszönhetően a Képviselő-testület anyagi támogatásának – ezt a nemes gesztust ezúton is köszönjük –, a zenekar számára még vállalható anyagi terhet jelentettek a felmerülő költségek. A kész lemezanyag birtokában sikerült megállapodni egy rockzenei kiadóval, így a továbbiakban ők gondozzák a lemezt.

- A borítón egy ókori, máig megfejtetlen hieroglif jelekkel díszített kő, a phaistosi korong látható. Mint a borítón olvasható bevezetőből kiderül, ezt a korongot a lemezünk metaforájaként is értelmezhetjük. A mi korongba vésett zenei jeleinkre és a hallgató-befogadó talányaira utal.

- Úgy, hogy kösse be a biztonsági övet, haha! Komolyra fordítva: ez nem egy könnyen emészthető slágerzene, így aki élből a Dáridó Top 10 alapján válogatja a kedvenceit, az nagy ívben kerülje el. Szerintem változatos, összetett, dallamos heavy metalt játszunk, virtuóz zenei gondolatokkal, intelligens szövegekkel. Mi nem akarjuk kiszolgálni a divatok után rohanó közízlést, de alapvetően modern, mai rockzenét játszunk.

- Az idei év a koncertezés jegyében telik, március-április-májusban országos turnét szerveztünk a szintén első lemezének megjelenése előtt álló Stonehenge zenekarral. A márciusi Metal Hammer kazettamellékletén szerepel a Pygmalion c. dalunk, április környékén pedig a Jelek mélyén c. dallal jelenik meg a Shock! rockmagazin cd-melléklete. Nyáron minél több fesztiválon akarunk játszani, majd október-novemberben még egy kört teszünk az országban. Idén rögzítünk egy dalt egy Iron Maiden tribute-lemezre, valamint gyűjtögetjük az ötleteket a következő lemezre, ami 2002 vége előtt biztosan nem jelenik meg.

- Március 24-én, este 8 órától mutatjuk be a lemezünket a szentgotthárdi Színház nagytermében. A lemez dalai mellett játszunk feldolgozásokat, valamint elhangoznak régebbi dalok is. Ahogy eddig minden szentgotthárdi koncertünk, úgy ez is teljesen ingyenes lesz, és a helyszínen már biztosan megvásárolható lesz a cd és a kazetta.

A megye valamennyi középiskolájából a 11-12. évfolyam tanulói vehettek részt a két fordulóból álló versenyen. Az iskolák maximum 2, egyenként 3 fős csapattal nevezhettek. A felhívásra 21 csapat nevezése érkezett a megye minden részéből. Az első fordulót február 2-án rendezték meg, mely során egyéni, teszt-jellegű feladatlapot töltöttek ki a versenyzők. A 2. (gyakorlati fordulót) február 23-án rendezték meg, melyen az egyéni teszt alapján a legtöbb pontot elért 6 csapat vehetett részt. Az egyéni verseny helyezettjei:

3. Varga Szilárd, a szentgotthárdi Vörösmarty Mihály Gimnázium tanulója (felkészítő tanár: Joó Tamás)

Megosztott 2. hely: Nagy Lajos Gimnázium Szombathely, valamint a III. Béla Szakképző Iskola. A csapat tagjai: Mizda Gábor, Tóth István, Puskás Gergely. Felkészítő tanáruk: Sohár Attila

Bod Péter Könyvtárhasználati Verseny: Németh Eszter 5. helyezés (felkészítő tanár: Sáfár László)

Arany János szavalóverseny országos döntője: Murányi Judit 2. helyezés (felkészítő tanár: Kovács Lászlóné), a versenyen még Márton Barbara és Somlai Krisztina képviselte az iskolát.

Megyei Történelemverseny: Hunyadi Beáta 4. helyezés (felkészítő tanár: Für Katalin)

Gratulálunk az elért eredményekhez, és további sok sikert kívánunk a tanulóknak és felkészítő tanáraiknak.

totya-