A Közszolgáltató Vállalat kavicsozási munkákat végzett a Hegyi út felső szakaszán, a Szépvölgyi, Kiserdei, Zsidai, Déryné utcákban, kátyúzási munkálatok történtek a Farkasfai, Fővég, Vakarcs, Felső, Örökzöld, Zsidahegyi, Kis utcákban, járdajavítást végzett a Kossuth és Tompa M. utcákban. A kethelyi úti autóbusz-megállónál járdaszigetet építettek, kijavították a Kertvárosi u. – Zsida patak hídkorlátját, befejezték a József A. u, Köz u. út- és csapadékvíz elvezetés javítási munkáit.

Augusztus 16. Egy olasz állampolgár az éjszaka a 8-as főútvonalon Rönök felől Vasszentmihály irányába közlekedett személygépkocsijával, amikor a jobb oldalról egy szarvas ugrott elébe, amit elütött. Személyi sérülés nem történt, az anyagi kár kb. 1.500.000,- Ft.

Augusztus 21-én délben Szentgotthárd-Rábatótfaluban történt közlekedési baleset. Egy osztrák férfi Szentgotthárd Széchenyi út felől Alsószölnök felé közlekedett személygépkocsijával, amikor figyelmetlenül próbált megfordulni, s közben összeütközött az őt éppen előzni szándékozó másik autóval. Személyi sérülés szerencsére nem történt, az anyagi kár kb. 200.000,- Ft.

Augusztus 22-én reggel a Kossuth Lajos úton közlekedett egy rábagyarmati férfi személygépkocsijával Csörötnek irányába. A vele azonos irányban közlekedő kerékpáros előzésébe kezdett, majd az úttest jobb szélére való visszatéréskor a biciklist elsodorta, aki az úttestre esett. A kerékpáros asszony 8 napon túl gyógyuló súlyos sérülést szenvedett.

Augusztus 23-án reggelre virradóan ismeretlen tettesek Rábafüzesen a Toldi utcában leszerelték egy épülő családi ház nyílászáróit. A kár kb. 1.000.000,- Ft.

Augusztus 28-án a Rönök és Csörötnek községek közötti útszakaszon az útszéli kukoricásból egy nő rohant ki az útra, és egy gépkocsival arra haladó határőr segítségét kérte. Elmondása szerint egy vasszentmihályi nő elől menekül, aki fegyverrel kergeti őt. Értesítették a rendőrséget és az út szélén megvárták a rendőröket. A kiérkező rendőrök a fegyverrel kergetőző vasszentmihályi nőt megtalálták, de ekkor már nem volt nála fegyver. A szentgotthárdi Rendőrőrsre előállították. A cselekménynél használt fegyver felkutatására az intézkedést megtette a rendőrség, ami a későbbiek során elő is került a kukoricásból. Egy riasztó fegyver volt. Az előállított vasszentmihályi nőt az ügyeletes orvos megvizsgálta, majd a Szombathelyi Pszichiátriára szállíttatta.

A Polgármesteri Hivatal az elmúlt időszakban a Rendőrőrs, a Vas megyei Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztályának munkatársaival, valamint a III. Béla Szakképző Iskola és a Vörösmarty Mihály Gimnázium ifjúságvédelmi felelőseivel két alkalommal tartott ifjúságvédelmi ellenőrzést a városban lévő vendéglátó egységekben. Az ellenőrzésekkor a fiatalok szeszes itallal való kiszolgálását, a játék- és pénznyerő automaták fiatalok általi használatát vizsgálták.

A két ellenőrzés során a fiatalok viszonylag kis létszámban tartózkodtak az egységekben, egy alkalommal történt szeszes ital kiszolgálás, a város területén rendbontó, antiszociális magatartást tanúsító csoportokat nem találtak. Egy I. kategóriás játékteremben három 18 év alatti fiatal tartózkodott, a terem felügyelete nem volt biztosított, e szabálytalanságok miatt a Vas Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztálya a Szerencsejáték Felügyeletnél szabálysértési feljelentést tett.

A beruházás, amely a gyártó- és a szerelősorokat egyaránt érintette, az idei év folyamán több mint 120 millió német márkára rúg, és ez csak egy része a teljes összegnek. A több mint 25 értékes gyártósori gép között új megmunkáló központok, illetve a meglévő transzfersorokhoz új állomások találhatóak. A szerelősorokra eddig 7 gépet telepítettek, további 8 pedig még az idén megérkezik.

Bensőséges, nosztalgikus hangulatú általános iskolai találkozó volt augusztus 25-én a Hunyadi u. 27. szám alatt, ami régen Leányiskola volt, ma középiskolai kollégium.

Osztályunk 1956 júniusában végzett, amit Szabó József vezetett négy éven át. Osztályfőnökünknek sok régi, kedves emléke fűződik hozzánk, mert mi voltunk az első osztálya Szentgotthárdon. 40 éves pedagógiai pályafutásából 33 évet Szentgotthárdon töltött. 1952-ben került iskolánkba, ahol számtant és fizikát tanított. Köztudott, hogy a matek nem tartozott a diákok kedvenc tantárgyai közé, de Jóska bácsi igyekezett bevezetni minket a számok rejtelmeibe.

22-en fejeztük be az általános iskola 8. osztályát, 6 társunkról nem tudunk, illetve csupán annyit, hogy 56 szele külföldre sodorta őket. Sőt, kémiatanárunkat, Szendy Lászlót is, aki az USA-ban él, onnan küldött egy kedves hangú levelet, melyet felolvastunk az “osztályfőnöki órán”. Mi, akik összegyűltünk, izgalommal vegyes kíváncsisággal vártuk a beszámolókat életünk eddigi alakulásáról. Sok régi, gyerekkori csínytevés elevenedett fel a visszaemlékezések során. Jó hangulatú, igazi osztályfőnöki óra volt.

Osztálytalálkozónkat megtisztelte Raposa Margit néni, magyar tanárnőnk, aki ma már gyémántdiplomával kitüntetett pedagógus, és mi nagyon büszkék vagyunk rá.

A kötetlen beszélgetés után elmentünk a szentgotthárdi temetőbe, egy osztálytársunk sírjához vittünk virágot, majd ellátogattunk a zsidai tenetőbe is, ahol kedves tanárnőnk, Szabó Józsefné Zsuzsa nénire emlékeztünk sok szeretettel. Ezt követően fehér asztal mellett beszélgettünk éjfélig, és azzal váltunk el, hogy egy év múlva újra találkozunk.

A kitelepítettekről is megemlékezett az FKGP elnöke

A polgármesteri hivatal előtt a megjelenteket Leopold Ferenc polgármester köszöntötte, majd átadta a szót Torgyán Józsefnek.

A továbbiakban Szent István királyra emlékezett, aki Európában elsőként hirdette meg a pozitív diszkriminációt, azért, hogy a letelepedett külföldi többletjogokat kapjon Magyarországon, hogy magyarnak érezhesse magát. A kommunista társadalom azonban a Szent Istváni üzenetet nem értette meg, és az itt élő németeket szétszórta a világban – fogalmazott az elnök. Történelmi visszatekintése után kijelentette, fontos tudnunk, hogy a hazánk területén letelepedett sokszínű, soknemzetiségű nép jelenti a magyar népet, és a kisebbségek pozitív diszkriminációját a jövőben is fent kell tartani. Beszéde végén kifejezte reményét, hogy Rönöknek soha nem kell olyan időket átélnie, mint a kitelepítések és az egész lakosság megaláztatása, megpróbáltatása alatt.

Az ünnepi beszéd után Torgyán József leleplezte az emlékművet, melyet Németh Zoltán szentgotthárdi esperes szentelt fel.

Az ülés elején Viniczay Tibor alpolgármester adott rövid tájékoztatót a termálfürdő programról, majd javaslatot tett a képsviselő-testületnek, hogy a város közbiztonsági helyzetének érdekében kérjék fel a körmendi Rendőrkapitányásg vezetőjét, a következő ülésre készítsen tájékoztatót a szentgotthárdi rendőrőrssel kapcsolatos 2-3 éves tervekről. A javaslatot a képviselők elfogadták.

Bauer Károly polgármester a tanévkezdéssel kapcsolatban elmondta, hogy a bölcsődébe 43 főt írattak be, így a testület korábbi létszámcsökkentésre vonatkozó döntése megalapozott volt.

Tárgyalták a képviselők a költségvetés I. féléves teljesítéséről szóló beszámolót. Bauer Károly kiemelte, hogy nehéz féléven van túl az önkormányzat, ennek ellenére a város működtetése zavartalan volt. A pénzügyi helyzet azonban labilis, eseti hitelfelvételekre kényszerült a város, éppen azért a gazdálkodás további finomítására van szükség. Néhány intézménynél az időarányosnál nagyobb felhasználást tapasztaltak, felhívta az intézményvezetők figyelmét arra, hogy nincs lehetőség a költségvetés későbbi korrekciójára.

Meghallgatta és elfogadta a testület a város szociális helyzetéről szóló tájékoztatót is. Az előterjesztés kapcsán több döntést is hoztak, egyebek mellett felmérik a szociális lakásigénylők helyzetét, és a rászorultság függvényében sorrendet állítanak fel közöttük. Döntöttek arról is, hogy a hajléktalanszállást a jelenlegi formában tovább működtetik.

Rendeletet alkotott a képviselő-testület a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről, majd elfogadták a Szentgotthárd, Rábakethely és Máriaújfalu városrészek közötti terület településrendezési tervét, valamint az uszoda-sportcentrum környékének szabályozási tervét. Több támogatási kérelmet is tárgyaltak. Mivel a tartalékalapban jelenleg nincs felhasználható összeg, ezért a kérelmekről az alap későbbi feltöltése után döntenek.

Kisebb vitát hozott az 5. háziorvosi körzet kialakításának kérdése. Pochán Miklós, a pénzügyi bizottság elnöke kijelentette, személy szerint nem támogatja az 5. körzet létrehozását, javasolta, hogy a meglévő 4 körzetben uralkodó állapotokról kérjenek részletes tájékoztatást. Viniczay Tibor alpolgármester szerint sem indokolt a körzetek számának bővítése, véleménye szerint a jelenlegi körzetekben is lehetne jó munkát végezni. Lakosy György egészségügyi tanácsos szakmailag indokoltnak tartotta a körzetbővítést, de felhívta a figyelmet arra, hogy ez többletköltségekkel fog járni. A testület döntése alapján a jövő évi költségvetés tervezésekor részletesen áttekintik a problémát.

Tájékoztatót hallgattak meg a fizetőparkolási rendszer működésének tapasztalatairól. Domiter László képviselő elmondta, hogy a három hónapos működés alatt beigazolódott, hogy a jelenlegi jegyes rendszer működése nem felhőtlen, különösen a külföldi állampolgároknak vannak gondjai a jegyvásárlással. A képviselő szerint el kell gondolkodni a jegykiadó automaták felállításán, ki kell dolgozni azok finanszírozásának lehetőségét. Viniczay Tibor a lapunkban korábban megjelent írás kapcsán kifejtette, hogy a Közszolgáltató Vállalat igazgatója felhívta a parkolóőrök figyelmét arra, hogy az óvoda előtt ne büntessék meg a gyermeküket kísérő szülőket, ha a szükséges negyed órára nem vásárolják meg a jegyet. Bauer Károly összegzésében kijelentette, a tapasztalatok alapján alapvetően jól működik a rendszer, a jelentkező gyermekbetegségeket orvosolni kell.

A színházi ünnepségen Kollár Csaba alpolgármester, a Millenniumi Emlékbizottság elnöke köszöntötte a megjelenteket, köztük Bebes István országgyűlési képviselőt, Andrej Gerenčért, a szlovén parlament tagját, Hermann Lang, osztrák kormánytanácsost, Franz Mahr heiligenkreuzi polgármestert. Kollár Csaba köszöntőjében ismertette az Emlékbizottság munkáját, a Millenniumi Év programjait. Mint mondotta, a város méltóképpen ünnepelte az ezredfordulót, valamint államiságunk ezeréves fennállását.

Az ünnepi beszéd után kitüntetéseket adtak át, majd rövid kulturális műsor következett, ahol a Takács Jenő Zeneiskola kamaracsoportja és a Művelődés Háza és Színház Vegyeskara mellett fellépett a Magyarszombatfai Citerazenekar is.

A színházi ünnepség után a megjelentek a Polgármesteri Hivatal elé vonultak, ahol Bebes István országgyűlési képviselő a millennium tiszteletére domborművet avatott fel, amely Szent Istvánt és feleségét, Gizella királynét ábrázolja.

Hermann Lang heiligenkreuzi területi vámparancsnok a Hármashatár Baráti Kör alapító tagjaként aktív közreműködést vállal a magyar-osztrák határmenti kapcsolatok ápolásában, fejlesztésében. Hirdeti a térségben való gondolkodás, a Szentgotthárd környéki határmenti régió gazdasági, kulturális együttműködés fontosságát, támogatja a Szentgotthárd – Heiligenkreuz Ipari Park határátkelő megvalósítását. Tevékenységével sokat tesz a határmenti kapcsolatok elmélyüléséért, a népek közötti barátság erősödéséért.

Németh Zoltán Szentgotthárdon a lelkipásztori munkát 1985 szeptembere óta végzi. 1985 és 1992 között mint káplán, 1992-től mint plébános-esperes szolgálja híveit. Városunkban eltöltött 16 év alatt lelkipásztori tevékenységét a pontosság, a kiszámíthatóság és a mindenkori önzetlen segítőkészség jellemzi. Munkájában a lélek templomának építésén fáradozik. Koordinálja az iskolai hitoktatásokat, eredményes közreműködésének köszönhetően több kis közösség kezdte el működését. Törekszik a határon túli kapcsolatok ápolására, gondot fordít a templomok felújítására, szebbé tételére. Példamutató az együttműködése a város elöljáróival, az egyházmegye papságával, a hívő emberekkel, valamint a város lakosságával.

Személyisége, pedagógiai hitvallása nagyon közel áll az általa tanított gyermekek lelkületéhez. Lelkiismeretes, szorgalmas nevelő. Módszertanilag jól felépített órákat tart, szemléletesen oktat. Munkáját az állandó korszrűsítésre való törekvés hatja át, melynek ékes bizonyítéka az alsó és felső tagozat közötti átmenet megkönnyítésére való törekvése. Több évtizeden keresztül volt az iskola alsó tagozatos munkaközösségének vezetője.

Doszpot Jánosné 25 éve foglalkozik városunk beszédfogyatékos gyermekeinek fejlesztésével. Munkáját az igényesség, a lelkiismeretesség, a pontosság és a nagyfokú hivatásszeretet jellemzi. Nagy munkabírását jellemzi, hogy évente 50-60 beszédfogyatékos óvodás és kisiskolás gyermek logopédiai ellátását végzi, ezen túlmenően a város vonzáskörzetében lévő óvodák gyermekeinek szakmai segítését is elvégzi. Munkája végzése mellett a Rehabilitációs Kórházban felnőttekkel is foglalkozik.

Saját szakmai fejlődésére kiemelt gondot fordít. Rendszeresen részt vesz szakmai továbbképzéseken, országos rendezvényeken. Eredményes munkája a város kisgyermekeinek sikeres iskolakezdését segíti. Logopédusként az egyik legnehezebb pedagógiai feladatot látja el.

Pintér Ferenc 1973 óta a szentgotthárdi Vörösmarty Mihály Gimnázium tanára. Munkáját kiemelkedően magas színvonalon végzi. Tanítványai eredményesen szerepeltek és szerepelnek a szaktárgyi versenyeken. Azok a diákok, akiket felkészített a továbbtanulásra – csaknem kivétel nélkül – sikeres felvételi vizsgát tettek.

Lelkiismeretes, színvonalas munkája mellett aktív résztvevője volt a tankönyv kipróbálási kísérletnek, az 1991-ben kidolgozott nyolcosztályos gimnáziumi matematika és fizika tantervnek. Elkötelezettje szaktárgyainak, és rendelkezik azzal a keveseknek megadatott képességgel, hogy meg tudja szerettetni a matematikát. Jelenleg a kerettanterv helyi adaptációján dolgozik és egyik megfogalmazója az intézmény pedagógiai programjának. Osztályfőnökként mindent megtesz tanítványai fejlődéséért.

Gondoskodása és szeretete segített az önhibájukon kívül nehéz helyzetben lévő diákoknak megtalálni helyüket az életben.

Augusztus 17-20. között színvonalas, látványos rendezvényekkel búcsúzott Szentgotthárd városa a millennium évétől. Minden korosztály számára kínált programokat a Művelődési Ház az esemény alkalmából. A sort hagyományosan a Sárvári Nemzetközi Néptáncfesztivál szereplői nyitották. A Törökországból és Csehországból érkezett együttesek magas szakmai színvonalú produkciója, gyönyörű népviseleteik élményszámba mentek. Az est jól szolgálta a népek egymás mellett élésének hagyományos gondolatait. Augusztus 18-a az “igényesebb” zenét kedvelők számára nyújtott szórakozást. A Blackriders együttes már második alkalommal lépett fel városunkban, a tőlük megszokott profi színvonalon játszották az ír népzenét és a country muzsikát. Zsoldos Báró és az Acoustic Blues Jam a blues-zene kezdeteihez vezette el hallgatóságát.

Németh Zoltán esperest augusztus 20-án Szentgotthárd Városért kitüntetésben részesítette az önkormányzat. Az esperes úrral a kitüntetés ürügyén beszélgettünk egyház és állam viszonyáról, a társadalmi változások egyházi hatásáról, a templom felújításáról, az ifjúság vallásosságáról.

- Vallásos családban nőttem fel, a szüleimtől kaptam olyan lelki indíttatást, amely irányt adott számomra. Nem volt ez könnyű dolog akkoriban, mert a szüleim elveszítették állásukat, amikor én 1969-ben bencés gimnáziumba indultam. Pedig akkor még messze nem volt szó arról, hogy pap leszek, egyszerűen egy egyházi gimnáziumba mentem tanulni. A gimnázium után két évet becsülettel katonáskodtam Nagyatádon, ami megerősített hitemben, ellentétben azzal, hogy bennünket azért vittek katonának, hogy eltérítsenek szándékunktól. Ezért sem bántam meg, hogy két évet voltam katona. Igazából az is jó lecke volt, amikor 1975-ben Győrbe kerülve a főiskolára, éppen akkor halt meg Mindszenty bíboros, és róla addig még jóformán semmit nem hallottunk. Megtapasztaltam azt is, hogyan rugdalták ki az embereket a szemináriumból, igazából csak azért, mert meghallgatták a bíboros temetésén elmondott gyászbeszédet. Mindezek az embert megerősítették a hitében. Később Celldömölkön, Zalaegerszegen, három évig éppen a Mindszenty-plébánián voltam, most már 16 éve itt vagyok Szentgotthárdon. Közben értek megpróbáltatások is, végül is ide büntetésből kerültem 1985-ben, mert kinyitottam a számat. 1989-91 átmeneti időszak volt, mert úgy tűnt, hogy visszajönnek a ciszterek, aztán 1992-ben plébános lettem.

- Egy változás történt, hogy az iskolákban gyakorlatilag mindenki hittanos lett. Ez nem biztos, hogy azért történt, mert minden gyerek vallásos lett, még csak azért sem, mert a szülők vallásosak lettek, hanem inkább azért, mert minden tiltás ellen kifejlődik ellenállás. Gyakorlatilag a 140 hittanosból lett hirtelen 850. Ez a 850 hittanos ma is megvan, sajnos, be kell ismerni, inkább hagyománytiszteletből, mint meggyőződésből. Ma inkább sikk hittanra járni, az a mentalitás van a szülőkben, hogy itt úgysem tanul rosszat a gyerek, hát járjon hittanra. Ez a mentalitás részben elfogadható a szülők részéről, akik nagy része semmiféle vallásos nevelést nem kapott annak idején. Másrészt Szentgotthárd hagyományosan vallásos környék, a bezártság ezt is eredményezte, az országos átlagnál jobban gyakorolták vallásukat az emberek. Ez viszont nem biztos, hogy egy szinten szerencsés, igazából a közösség erősítése nem történt meg, tehát a mi kis csoportjaink nem nagyon tudtak erősödni, mert úgy gondolták, elég a hagyományos, beidegződött vallásgyakorlás. Olyan változás, hogy itt tömegével kezdtek volna járni az emberek templomba, nem történt, sőt, 1989-től fokozatosan csökkent a templomba járók száma. Inkább minőségi változás történt, azok is jöttek, akiknek addig tiltott volt, gondolok a pedagógusokra, belügyesekre. Sokan viszont éppen amiatt távolodtak el, mert nem tudták lenyelni azt a békát, hogy miért “tértek meg” ezek az emberek. Nagyon sokan nem hittek ezeknek az embereknek a megváltozásában, ezt is el tudom fogadni egy szinten, mert azért voltak itt “mezcserék”, lehet, hogy újból lenne “mezcsere”, ha fordulna a kocka.

- Mennyire működnek a külföldi kapcsolatok?

- Ezek most is megvannak, de az az igazság, hogy főként az osztrákokkal való kapcsolatunk eléggé felszínessé vált. A szlovénekkel sem érezzük még a mély kapcsolatot lelki téren, egy-egy rendkívüli esemény alkalmával össze lehet hozni az embereket, de igazi tartós kapcsolat nem nagyon van. A 90-es évek elején a kisközösségek próbáltak kapcsolatot találni a külföldiekkel, sajnos, belőlünk hiányzik az a lendület, ami a külföldiekben megvan, a magyarok kicsit úgy gondolják – én legalábbis így látom -, hogy bizonyos dolgokat csak anyagiakkal lehet megszervezni, azt viszont látják, hogy mi nem állunk úgy anyagilag, mint egy osztrák plébánia, ezért ezek a kapcsolatok elhidegülnek. Volt olyan, hogy osztrák gyerekeket hoztunk ide cserekapcsolaton belül, az osztrákok itt úgy látták, hogy a magyar szülők életszínvonala nem olyan, mint amihez ők hozzászoktak. Egy idő után inkább elmentek a Balatonra, szállodákba vagy vásárolni.

- A polgármesterrel, mondhatom, diplomatikus, jó kapcsolatom van. Amit én eddig itt tettem, azt a munkatársaimmal együtt tettem, a káplánnal, az oktatókkal, a világiakkal együtt, nélkülük aligha ment volna. Az az igazság, a 90-es évek elején, a rendszerváltás környékén kezdtem belefolyni a politikába, később rájöttem, hogy ez tévedés volt. A pap maradjon csak az ige hirdetője, a szentségek kiszolgáltatója, a lelki közösség vezetője. Politikai téren hallgasson, ezzel, azt hiszem, sokkal többet ér el. Úgyhogy igazából figyelem az eseményeket, beszélgetek az emberekkel, de nyilvánosan nem óhajtok véleményt nyilvánítani.

- Azt jó tudni, hogy az egyház nem a pap. Az kétségtelen, hogy a mindenkori kormány valamiképpen a világi hívőt meg akarja szólítani. A hívőt, és nem a papokat, ez nem is lenne szerencsés. Az állam és egyház szétválasztása, én ebben nem hiszek, mi az, hogy állam és egyház szétválasztása? Az ember egyszerre tagja egy nemzetnek, s a hívő a vallási közösségnek, e kettőt nem lehet szétválasztani benne.

- Régen működött az Egyházügyi Hivatal…

- Az egy ellenőrző szerv volt, ahol igazából attól féltek, hogy a papok valamiféle rendszerellenes dolgot csinálnak. Ennek ürügyén valutacsempészéstől kezdve a hazaárulásig mindennel vádolták őket. Az, hogy ma pártpolitikába pap belekapcsolódjon, tévedés. Én úgy gondolom, ez tévedés más egyházakban is. Nem hiszem, hogy a katolikus egyház papjai ma belefolynak a politikába. Viszont a véleményüket meg kell, hogy mondják, elsősorban erkölcsi téren. A kormány közeledése az egyház, vagy az egyház papjai felé ott van, hogy akár a nevelésben, akár az erkölcsi normák beállításában álljanak a kormány szándéka mellé. Én úgy gondolom, ha ebben a mostani ellenzék ugyanezt kérné tőlünk, ugyanígy támogatná az egyház vezetése.

- Ez a mai helyzetben kissé összetett kérdés. Ugyanis nyilvánvaló, hogy egyházközség és a város saját erejéből ezt nem tudja megoldani. Ide kell egy kormányzati támogatás, kell egy magasabb szintű egyházi támogatottság. Az biztos, hogy támogatást külföldről nem sokat kapunk. Ez azért mégis egy kicsit politika, az elmúlt választásokkor néhány képviselő programjában szerepelt a barokk templom felújítása, úgy gondolom, ebben egyikük sem tett egy lépést sem, valószínűleg azért, mert nem is igazán gondolták végig. Egyházilag ma sorrendbe vannak állítva az egyházi épületek és templomok az egyházmegyében. Szentgotthárd a szombathelyi székesegyház, a zalaegerszegi Mária Magdolna Nagytemplom után a harmadik helyen van rangsorolva. Tehát, ha ennek a két templomnak az állagmegóvása, restaurálása megtörténik, akkor várható az, hogy a pénzek felénk is elindulnak. Másrészt van kormányzati szándék, pld. a Széchenyi-tervben a refektórium megmentésére. Glattfelder államtitkár úr látogatásakor elhangzott, hogy a kormány néhány tízmillióval megpróbálja a polgármesteri hivatallal közös tetőzetet rendbe hozatni, hogy a további állagromlást megakadályozzuk.

- Továbbra is az a célom, hogy azokat a kiscsoportokat, amelyek most léteznek, erősítsük, illetve megújítsuk. Van nekünk – kevesen tudják – kétféle családcsoportunk. Ma meghatározó szerepük lenne a családoknak, amikor az emberek nem nagyon vállalnak felelősséget egymásért. Sajnos, azt kell látnom, hogy a legnagyobb igény az országban a szociális otthonokra van. Ez tragédia. Egyszerűen nem tudják az időseket elhelyezni, magányos farkasként hatalmas házakban élnek, senki nem gondoskodik róluk. A másik fájó dolog az, hogy itt majdnem mindenki hittanra jár, s közben jelentős számú szentgotthárdi fiatal került börtönbe a közelmúltban, például embercsempészetért. Próbálunk egy erkölcsi normát adni hittanórán, de ez nagyon kevés. Lehet, hogy ez a mi hibánk is. Ha rajtam múlna, és mellém állnának néhányan, én nem engednék 14 éves gyerekeket bérmálkozni azért, hogy ajándékot kapjanak. A 14 éves gyerekek a keresztény nagykorúság szentségére még nem érettek. Sajnos, egy kicsit a statisztikai szemlélet uralkodik, évente 50-60 gyerek bérmálkozik, lehet, ha 5-6 lenne csak, hasznosabb lenne, hiszen így utána eleve elveszítjük őket. A cél az lenne, hogy öntudatos keresztényeket és magyarokat neveljünk. Végül is minden ifjúsági közösségnek ez a célja. Ezek nem látványos dolgok, lehet, hogy sokkal látványosabb lenne, ha lecserélnénk a templom tetőszerkezetét, de ha nincs meg a belső restaurálás, nem sok értelme van a külsőségeknek.

Ennek ellenére a szervezők, az együttesek kitartottak, ameddig csak lehetett. Vonatkozik ez a közönségre is. Azért ragadtam tollat, hogy leírjam, a szervezés és a lebonyolítás is nagyon jó volt. A szervezők szívüket-lelküket adták azért, hogy mindenki jól érezze magát. Az időjárás, sajnos, közbeszólt. Az eső ellenére azonban voltunk egy páran, akik jól éreztük magunkat.