Veszélyes kanyarodás. November 26-án délelőtt Szentgotthárdon baleset történt. Egy helybeli férfi haladt személygépkocsijával a Kossuth L. utcában, amikor kanyarodás közben ütközött a vele szemben közlekedővel. Személyi sérülés nem történt, a kár kb. 650 ezer Ft.

Halálos baleset történt a 8-ason november 26-án délután. Egy rábagyarmati férfi Opeljével egy járműszerelvény előzésébe kezdett, amikor a vele szemben közlekedő Mercedes teherautónak ütközött. Az Opel vezetője a helyszínen meghalt.

A karácsonyi ünnepek közeledtével fokozott figyelőszolgálatot tartanak azokon a területeken, ahol karácsonyfának alkalmas lucfenyők vannak. – tudtuk meg Papp László ügyvezetőtől. A tapasztalatok szerint minden évben találnak lopásra utáló nyomokat, és tettenérésre is több esetben került sor. Az ügyvezető hangsúlyozta, különös4en felháborító, hogy néhányan több fát is kivágnak, a kevésbé tetszetős példányokat aztán elhagyják. A tolvajok ellen tettenérés esetén tudnak fellépni, ilyenkor bűnvádi feljelentést tesznek, az elkövetők komoly pénzbírságra számíthatnak.

a 2003. szeptemberében, a Csopaki és Soproni Rendészeti Szakközépiskolákban induló rendőri szakképzés felvételi követelményeiről és eljárási rendjéről

A rendészeti szakközépiskolák államilag elismert rendőr szakképesítést adó, érettségire épülő, két éves nappali tagozatos szakképzésre várják a jelentkezőket. A magas követelményeket támasztó, korszerű ismereteket nyújtó iskolák kiemelt juttatásokban részesítik a tanulókat. A rendőrség garantálja, hogy a képzés során szakmai gyakorlatra fogadja a tanulókat, majd a sikeres szakmai vizsgát tett fiatalokat hivatásos tiszthelyettesi állományban foglalkoztatja. A fenti körülményekkel függ össze, hogy a jelentkezés, a felvételi eljárás, a képzés számos elemében eltér más szakközépiskolák rendjétől. Ezért kérjük, hogy a rendőr pálya iránt érdeklődők fokozott figyelemmel tájékozódjanak a továbbtanulással kapcsolatban, hogy megfontoltan, jól válasszák ki a képzési irányt és hosszú távra találják meg leendő életpályájukat.

A munkálatok során elbontották a Kresz-parkot, a teljes területen, 18.600 m²-en végeztek terep-előkészítést. 84 db őshonos, magyar gyümölcsfát telepítettek, sétányokat alakítottak ki, virágágyásokat és sövényeket telepítettek. Nagyon látványos a volt Kresz-park helyén lévő, négy ívelt tujából kialakított kapu, a virágágysásokba ültetett többszínű díszkáposzta.

Viniczay Tibor polgármester a felújítással kapcsolatban lapunknak elmondta, hogy 1998-ban pályázott az önkormányzat a várkert felújítására, az elnyert pályázat segítségével elkészült a barokk-kert felújításának első szakasza. A barokk kertet 1730-ban Pilgram tervezte meg, ez a rekonstrukció ennek megfelelően készült el. A további felújítás anyagi feltételeinek biztosítására márciusban újra pályázatot nyújt be a város, a tervek szerint négy éve alatt elkészül a várkert teljes felújítása.

- Gyönyörű lett ez a kert, viszont a szívem szakad meg, ha látom, hogy a kutyáját sétáltató ember karját összefonva nézi, ahogy a kutyája levizeli a húszezer forintos ívelt tuját. Ez a gyönyörű kert a miénk, a mi értékünk, a mi idegenforgalmunkat fogja megalapozni. Ezzel nekünk dicsekednünk kell, kérek mindenkit, vigyázzunk rá. Ne menjünk rajta keresztül kerékpárral, motorral. Több ezer forintos díszkáposztákat ültettünk ki, hallom, hogy egyesek már azzal dicsekednek, mennyi van ebből a kertjükben. Kérem, ne vigyék el őket, jöjjenek ide, és nézzék meg azon a helyen, ahol a legjobban mutatnak. Ez a kert sétára, pihenésre való, jövőre padokat teszünk ki, ahol kellemesen lehet majd üldögélni. Óvjuk ezt a kertet, és szóljunk rá azokra, akik nem veszik tudomásul ezt az értéket – fogalmazott a polgármester.

A felmérés során kérdőívet juttattak el minden szentgotthárdi háztartásba, a válaszadási hajlandóságot pedig egyrészt a kérdezettek teljes anonimitásával, másrészt a kérdőívhez mellékelt térítésmentesen feladható válaszborítékkal kívánták növelni. Az adatok feldolgozását és elemzését a Fact Intézet végezte.

Az elemzés eredménye szerint a szentgotthárdi lakosok az oktatásban a középiskolával, a kulturális életben a színház működésével elégedettek. Hátrébb sorolták az általános iskolát, az intézmények közül utolsó helyen végzett a Művelődési Ház.

Az egészségügy területén a szakorvosi ellátást jobbra értékelték a háziorvosi rendszer működésénél, a szociális ellátást alapvetően jónak tartották.

A város által tervezett beruházások közül a legfontosabbnak a főtéri házak homlokzat-felújítását és a termálpark megvalósítását, a legkevésbé fontosnak pedig bevásárlóközpont építését tartották a válaszadók.

Információink szerint az önkormányzat későbbi döntéseinél figyelembe veszi a felmérés eredményét.

Az ülés elején rögtön komoly változásról döntöttek képviselőink. Mint ismert, a racionalizálási program során csökkentették a bölcsőde férőhelyeinek számát, ennek ellenére az intézmény nehéz helyzetben van. Viniczay Tibor polgármester beszámolt arról a látogatásról, amit két alapítványi működtetésű bölcsődében tettek Herenden és Székesfehérváron. Az ott szerzett tapasztalatok biztatóak voltak, ezen a módon pedig a rossz helyzetben lévő költségvetést is 14 millió forinttal tehermentesíteni lehetne. Az elképzelések szerint Tótágas névvel közalapítványt hoznak létre, melyet az önkormányzat a továbbiakban évente a 2002-es költségvetésben szereplő összeggel (ami férőhelyenként 651 ezer Ft) támogat. Az alapítványi forma miatt lehetőség van arra, hogy vállalkozók, magánszemélyek is támogassák a bölcsőde működését, ezzel a továbbiakban is biztosítani lehet az ellátást. A bizottságok támogatták az elképzelést, az előterjesztést a testület is elfogadta. A Tótágas Közalapítvány kuratóriumának elnökévé Bánfi Józsefnét, titkárává Sohárné Domiter Editet választották, a felügyelő-bizottság elnöke Tóth Imre lett.

Mint ismert, a termálfürdő beruházás nem indult el a tervezett időben, a szakminisztériumból érkezett információk szerint a Széchenyi-tervből elnyert 1,2 milliárdos támogatás lehívására sincs lehetőség a határidők túllépése miatt. Viniczay Tibor előterjesztésében arra kérte a testületet, járuljanak hozzá, hogy a város a beruházásra és a fürdő működtetésére alapított két kft.-ből 23 millió forintos névértéken vásárolja ki a Gastag Hungary Kft. 77 %-os tulajdonrészét, ezzel a két vállalkozás 100 %-os önkormányzati tulajdonba kerül. A szakbizottságok az előterjesztést támogatták, néhány képviselő azonban fenntartásait fogalmazta meg. Reisinger Richárd szerint nincs szükség a kivásárlásra, az érvényben lévő szerződések értelmében a beruházás meghiúsulása miatt az apportként bevitt földterület visszakerül az önkormányzat tulajdonába. Tóth Károly szerint sincs szükség arra, hogy a város 23 millió forintot fizessen a Gastag Hungary Kft.-nek a tulajdonrészért. Viniczay Tibor polgármester a vitában hangsúlyozta, az apport akkor kerül vissza az önkormányzathoz, ha a két kft. jogutód nélkül megszűnik. Ekkor azonban a beruházás későbbi indítása esetén újra el kell készíteni és engedélyeztetni a terveket, kivitelezőket keresni, aminek szintén van anyagi vonzata, ráadásul a folyamat hosszú ideig tart. A polgármester kiemelte, a Gazdasági Minisztériummal folytatott tárgyalásain elhangzott, a kormánynak továbbra is szándékában áll támogatni a termálfürdő építését, ehhez azonban jól előkészített program kell, ami ezen a módon rendelkezésre áll. A vita végén a testület a kivásárlás mellett döntött, információink szerint februárban írnak ki új pályázatot termálfürdők építésére.

Napirenden volt a két kft. ügyvezetőjének megválasztása is, mivel Dömötör Sándor összeférhetetlenség miatt lemondott a tisztségről. A bizottsági üléseken azonban nem érkezett javaslat az ügyvezető személyére, ezért a döntést elnapolták.

A közoktatási intézmények azzal a kéréssel fordultak a testülethez, hogy a pedagógusok alapbéremelésének következtében megemelkedett túlóradíjak kifizetéséhez 8 millió forint támogatást biztosítsanak. Az ügyben szintén komolyabb vita alakult ki, Viniczay Tibor szerint kisebb összegű kérelmet támogatna a testület, ekkora összeg kifizetésére azonban nincs mód. Pochán Miklós, a pénzügyi bizottság elnöke javasolta, minden intézménynél indítsanak vizsgálatot, ha megtakarítást tapasztalnak, annak összegével csökkentsék a kérelem összegét. Egyúttal ismét felhívta az intézményvezetők figyelmét a költségvetési rendelet maradéktalan betartására. Enzsel István hangsúlyozta, a többletösszeg az alapbéremelések következménye, a túlórák nagy részét már ledolgozták a pedagógusok. A testület végül a vizsgálatok elindítása mellett döntött, az ügyet várhatóan a december 12-i ülésen tárgyalják újra.

Éeintőlegesen tárgyalták a képviselők a hivatal átszervezésének ügyét is. Viniczy Tibor elmondta, a hivatal működésében korszerűsítést és átalakítást kell végezni, ennek egyik oka a kötelező jellegű takarékosság. Az átszervezés nem csak létszámcsökkentést jelent, meg kell teremteni a hivatal korszerű, a kihívásoknak megfelelő működésének feltételeit. A bizottságok támogatásukról biztosították az elképzelést, melynek keretében megszűnik a Gamesz, öt fővel csökkentik a létszámát, feladatait a pénzügyi és a műszaki irodához csatolják. Az átszervezés részleteit a decemberi ülésre dolgozzák ki, és várhatóan akkor döntenek az ügyben.

1,6 millió forintos támogatási kérelmet nyújtott be az Alpokalja Teremlabdarúgó Torna szervezőbizottsága. A vita során egyhangú volt a vélemény arról, hogy a tornát az idén is meg kell rendezni. Az üggyel kapcsolatban azonban több részletkérdés is felmerült, a terembérleti díj mértéke és a nevezési díjak felhasználása ügyében. Gaál László, a szervezőbizottság titkára elmondta, a költségek döntő részét a terembérlet teszi ki, eddig is minden évben kérdéses volt a torna megrendezése. Az előző években azonban a szervezés elindításához rendelkezésre állt némi összeg, az idén azonban üres a kassza. Huszár Gábor a terembérlettel kapcsolatban kijelentette, a 2700 Ft/óra mértékű díj éppen hogy fedezi a Széchenyi Iskola felmerülő költségeit. A testület végül úgy döntött, a szervezés elindításához biztosítja az induló összeget, a decemberi ülésen újratárgyalják az ügyet.

A különfélék között a képviselők döntöttek arról, hogy nem értékesítik a nem lakás célú önkormányzati tulajdonú helyiségeket, a szilárd hulladék elszállításával és feldolgozásával továbbra is a Müllex Kft.-t bízzák meg. A szolgáltatásra kiírt pályázatra egyetlen jelentkező volt a körmendi székhelyű vállalkozás. Egyúttal felhatalmazták a polgármester, hogy folytasson tárgyalásokat a céggel a további kedvezményekről.

Az ülés végén meghatározták a képviselők, bizottsági tagok, elnökök és a tanácsnok tiszteletdíját, ami megegyezik az előző ciklus díjaival. Döntöttek arról is, hogy Bauer Károly leköszönő polgármester részére három havi illetményének megfelelő (bruttó 792 ezer Ft) jutalmat biztosítanak, a testület egyúttal megköszöni a város társadalmi, gazdasági fejlődése érdekében végzett példamutató tevékenységét.

A Térségi Információs Menedzsment Napot először 1996-ban rendezte meg a Munkaügyi Központ kirendeltsége abból a célból, hogy a kistérség gazdaságának szereplői, munkaügyi és politikai vezetői számára lehetőséget biztosítsanak olyan információk összegyűjtésére, cseréjére, amelyek segíthetik a következő időszak gazdasági döntéseinek előkészítését.

A VIII. TIM-napot Viniczay Tibor polgármester nyitotta meg, aki hangsúlyozta, Szentgotthárd – a századelő gazdaságának nyomán – ismét a régió gazdasági központja kíván lenni, ezért is kedvező, hogy a szakemberek időről időre kicserélik tapasztalataikat a fontosabb kérdésekről.

Éder Géza, a Vas Megyei Munkaügyi Központ igazgatójának beszámolójából kiderült, hogy térségünkben az elmúlt két évben súlyos mértékben és rendkívül gyorsan esett vissza az ipari termelés, főként az autó- és az elektronikai ágazatban. Csökkent a külföldi érdekeltségű vállalatok száma, nőtt a munkanélküliség, ennek ellenére a gazdaság még mindig sokkal jobban teljesít, mint az ország keleti részén. Éder Géza szerint Európai Uniós csatlakozásunk után sem várható különösebb változás a munkaerőpiacon, mivel a tapasztalatok szerint a magyar munkaerőnek alacsony a mobilitása. Felhívta azonban a figyelmet arra, hogy a szabad munkaerő-vándorlás engedélyezése esetén ágazatok mehetnek tönkre, mivel az Unióban is azok a jól képzett szakemberek a keresettek, akikből Magyarországon is hiány mutatkozik.

Harangozó Bertalan vezérigazgató a Nyugat-Pannon Regionális Fejlesztési Rt.-t mutatta be. Az 1997-ben létrehozott szombathelyi székhelyű részvénytársaság Győr-Moson-Sopron, Zala és Vas megyében végzi tevékenységét, alapvető célja, hogy a rendelkezésre álló pénzügyi forrásokkal, szaktudással elősegítse a Nyugat-dunántúli régió kis- és középvállalkozásainak piacra jutását és fejlődését, szerepet vállaljon a régió, a megyék és a kistérségek gazdaságfejlesztési céljainak megvalósításában. A Regionális Fejlesztési Holding Rt. és az önkormányzatok tulajdonában lévő cég üzleti tevékenységét főként a kis- és középvállalkozások finanszírozásában, az üzleti tanácsadásban és a pályázatokon való részvétel elősegítésében fejti ki.

Németh Zsolt, a Vas Megyei Munkaügyi Központ szolgáltatási osztályvezetője az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatás előnyeit és szabályait, valamint az új távmunkahelyek létrehozására kiírt pályázat részleteit ismertette.

Dékány István, a Városi Televízió Kht. ügyvezető igazgatója – a televíziót bemutató kisfilm megtekintése után – együttműködést ajánlott a vállalkozásoknak az előkészítés alatt álló gazdasági műsorban. Az ügyvezető egyúttal bejelentette, hogy decemberben indul a teletext kísérleti adása, ahol szintén lehetőségük lesz a gazdasági szereplőknek a bemutatkozásra.

A rendezvény zárásaként Bartakovics Attila, a munkaügyi kirendeltség vezetője elmondta, a kedvező visszajelzések következtében felmerült, hogy a későbbiek folyamán évente több alkalommal, kötetlenebb formában is találkozzanak egymással a TIM-nap résztvevői. Ennek érdekében munkatervet készítenek, amit egyeztetnek majd az érintettekkel.

A szentgotthárdi Szlovén Kulturális és Információs Központban megrendezett közgyűlésen Hirnök József elnök számolt be a négy évvel ezelőtti, utolsó közgyűlés óta végzett munkáról.

Hangsúlyozta, hogy feladatuk alapján koordinálták a kulturális csoportok munkáját, segítették a nyugdíjas, ifjúsági, sport- és tűzoltó egyesületek tevékenységét, együttműködtek a helyi kisebbségi, és az Országos Szlovén Önkormányzattal. Az elnök kiemelte a 12 éve, kéthetente 1450 példányban megjelenő Porabje című lapot, amely minden szlovén családhoz eljut. 2000 júniusában elindult a szentgotthárdi Szlovén Rádió adása, amely saját frekvencián heti 8 órás műsort sugároz. 1998-ban megnyílt a Szlovén Kulturális és Információs Központ, a beruházást a Határontúli Szlovének Hivatala, Szentgotthárd Város Önkormányzata és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal támogatásával sikerült megvalósítani.

A gazdasági világválság idején játszódó történet színpadon való feldolgozása nem okozott csalódást a színházkedvelő közönség számára. A két napszámos, a határozott George és az önállóságra képtelen, együgyű Lenny alakja már az első felvonás után belopta magát mindenki szívébe. Sorsuk azoké az embereké, akik képtelenek egymás nélkül élni, magányosan, álmaik azonban osztályhovatartozásuk miatt megvalósíthatatlanok. A kis ház, a farm, a kert, a lucerna vagy éppen a nyulak mind-mind képzeletükben élnek, s már-már elhiszik, övék lehet egyszer. A főhősök vágyaival átszőtt történet azonban az élet örökké időszerű kérdéseit latolgatja: mit jelent a valódi barátság, mennyire tudunk toleránsak maradni fogyatékos vagy éppen fekete társainkhoz, miért ragaszkodunk bárkihez vagy bármihez csakis azért, hogy a magány szelét elhessegessük, s a legfontosabb kérdés: vajon létezik-e megbocsátható gyilkosság? Hiszen a fiatal lányon az ijedtségből elkövetett ölés egyértelművé tette, “nagyranőtt” Lennyre ezek után csak a megtorlás, szenvedés várt volna. George, a hű barát számára így egyetlen kiút maradt: elvenni társának életét azért, hogy álmukat egy másik, szebb világban valósítsák meg. Így az előadás vége hatásosan zökkentett ki minden bizakodót abból, hogy Lenny túlélheti tettét. Fokozta a feszültséget az egyre hangosodó zene, George egyre ingerültebb hangja, majd a pisztoly puffanása.

Mindenképpen igényes, jól szerkesztett, érzelmekkel teli három felvonásos drámát láthattak a szentgotthárdi Színházban, amelyhez feltétlenül hozzájárult a színészek hiteles és feledhetetlen előadásmódja. A kisregényt színpadra alkalmazta Pataki András.

Az abszurd humor népszerűsége szemmel láthatóan túl van fénykorán, legalábbis ezt érezhette az a minimális számú néző, aki kíváncsi volt a társulat legújabb: Rigoletto, avagy a rotterdami toronyőr című előadására. Furcsa statisztika, hiszen minőségbéli változások rossz értelemben biztos nem történtek, a személycsere ellenére sem. Nagy Natáliát sikerült pótolni Szászi Móninak, aki nyafogós orgánumával és alakításával remekül megállja helyét, s ez a nézők visszajelzéseiből is igazolható.

Az előadás gerincét a címben is feltüntetett púpos, örökké szomorú bohóc története adja, persze egységről szó sincs, műfajok keverednek. A rövid jelenetek témái természetesen abszurdak, a gusztustalanság éppúgy helyet kap, mint a morbiditás, valamint az ezek közé illesztett dalbetétek műfaja is különböző. A díszletek és jelmezek igényesek, korhűk, de essen szó a többi szereplőről is. Pethő Zsolt Victor Hugo-ként, vagy akár visszataszító házikedvencként is mulattat, a kisebb népszerűség ellenére is. Dolák-Saly Róbert, mint mindenki együgyű Boborjánja ismert, de “komolyabb” alakításaival is bizonyítja színészi tehetségét, ő alkotja a hidat a színpad és a nézőtér között, kellően zavarba ejtve azt az általa kiválasztott önként jelentkezőt, akin kívül mindenki jól szórakozik a jeleneten. Laár András egyik klasszikusa a méltán népszerű Besenyő Pista bácsi, mely idétlenségére jellemző, hogy saját maga is képtelen három poénnál többet elmondani röhögés nélkül. Persze ez pozitívan csapódik le a sorok közt, nem rontja a színvonalat, sőt. Másik biztos sikere a kibogozhatatlan mozgáskoordináció, melyből a KFT koncerteken is kijut a nagyérdeműnek, és itt sincs hiány.

- 12 éves koromig Szentgotthárdon jártam általános iskolába, majd Szegedre költöztünk. Középiskolai tanulmányaimat a csongrádi Batsányi János Gimnáziumban végeztem, majd miután újra itt laktunk, akkor kerültem közelebbi kapcsolatba a sporttal. Baráti társaság híján - hiszen kiesett néhány év –, gondoltam, az erősítésre fordítok időt, majd jött Lőrincz Lajos, kinek bíztatására és segítségével a mai napig rendszeresen edzek.

- Divatbemutatók, ökölvívás, tévézés és felvetődött egy tánctanfolyam vezetése is. A mennyiség nem megy a minőség rovására?

- Szerintem nem, fel kell állítani egy sorrendet. Nálam a sport van az első helyen, annak ellenére, hogy meglehetősen későn kezdtem foglalkozni vele. Ez az ökölvívást jelenti főleg, hozzá kapcsolódik a futás és kondícióm megőrzése.

- Gondoltam rá, hogy versenyszerűen űzzem, sőt a Haladás le is akart igazolni, de amatőrként nem igazán szeretném elkezdeni. Korábban kellett volna kezdenem, s csupán oklevélért nem éri meg, anyagi vonzata pedig nincs. Így a további edzések mellett maradtam, talán később nyílik lehetőségem profi mérkőzésekre.

- Teljesen más edzéstervet használunk, mint az amatőrök, mi 3 perces, ők pedig 2 perces “bunyóra” készülnek. Stílusban óriási a különbség, hozzáértők két külön sportágként jegyzik.

- Nagyon nehéz megszokni az ütéseket, sokszor lelkileg megterhelőbb, mint fizikailag. A sport része, hogy valamim mindig fáj, egyszer a vállam, másszor a lábam.

- Későn kezdtem ezt is. Húgom hároméves korában Szegeden járt egy ilyen tanfolyamra, ahová én kísértem el szombatonként, és egy idő után megtetszett a műfaj, ellestem egy-két dolgot. Mivel sok fiatal lánynak ez az álma, és nagyon nehéz bekerülni ebbe a világba, megpróbálkoztam vele. Először az egykori Fregatt étteremben szerveztem bemutatót, néhány barátnőm és általános iskolai tanulók segítségével.

- Igen, ezzel is próbálkozom, hiszen régóta érdekel. Gimnázium után jelentkeztem a JATE kommunikációs szakára, ám a hatalmas túljelentkezés miatt nem kerültem be. Egyelőre szerkesztőként veszek részt a munkában, de a lehetőségekhez mérten további feladatokat is szívesen vállalnék.

- Általános iskolás koromban gyakran jártam horgászni, a gimnázium alatt versenyekre is jártam. Ma az anyagi okok miatt ezt mellőzöm, és az említett hobbijaim maximálisan kitöltik a mindennapjaimat. –Tóth András-

A szentgotthárdi Széchenyi István Általános Iskolában november 20-án versmondó versenyt rendeztünk. A már hagyománnyá vált rendezvény az iskola, sőt a város kulturális életének is egyik értékes színfoltja.

A zsűri elnöke, Molnár Tiborné magyar szaktanácsadó elégedett volt a szervezéssel, és színvonalasnak tartotta a versenyt. Külön kiemelte, hogy a tanulók egyéniségükhöz illő verset választottak, s nagy hangsúlyt fektettek a szép beszédre is.

Az estébe nyúló találkozó végén az iskola igazgatója egy-egy szál virággal köszönte meg a zsűri közreműködését, majd hozzátette, reméli a jövő évi találkozó – a nagy érdeklődésre való tekintettel – már a színházban kerülhet megrendezésre.

3. Domiter Anita (Vörösmarty M. Gimnázium) Felkészítő tanár: Keserűné Becker Ibolya

3. Vass Ágnes (Arany J. Ált. Iskola) Felkészítő tanár: Variné Trifusz Mária

Különdíj: Viniczay Dóra (Arany J. Ált. Iskola) Felkészítő tanár: Pukhely Mária

A megszokottól eltérő kiállítás megnyitására került sor november 18-án a Fővárosi Önkormányzat Pszichiátriai Betegek Otthonában. Az ünnepélyes megnyitón dr. Gáspár Károly igazgató köszöntötte az alkotókat, a megjelent vendégeket, lakókat, majd Pungor Klára méltatta a szerzők műveit. Első alkalommal került sor az intézet két lakójának önálló kiállítására, mindez az intézetben folyó eredményes munka, és a szerzők készségeinek értékes kifejezői. Az otthon lakói szívesen vesznek részt festészetben, rajzolásban és művészeti munkákban. A kiállított képek utalnak alkotóik szenvedéseire, tevékenységi vágyára, álmaira, érzéseire. Horváth Tünde jellemrajzaiban saját gondolatait örökíti meg, leginkább a női test és az arc mozgatja meg fantáziáját. Molnár Lászlót a színek, a nap és az est viszonya érdekelte leginkább. Az alkotásokat, - melyek a lelkiekben szenvedő emberek megértését, jobb megközelítését segíti elő -, megtekinthetik az érdeklődők az intézet Lépcső-galériájában.

A sporttörténeti jelentőségű évforduló ünnepségsorozata nyáron kezdődött, amikor sakkversenyt és három korcsoportos labdarúgótornát rendeztek, a hivatalos ünnepségre november 23-án került sor a Széchenyi Általános Iskola aulájában.

A rendezvényen felidézték az évszázad jelentősebb eredményeit, ajándékokat és elismeréseket nyújtottak át az egyesület volt és mai vezetőinek, játékosainak, támogatóinak.

Természetesen szóba kerültek a problémák is, melyek közül a legnehezebben kezelhető az anyagiak hiánya. A helyzet súlyosságára jellemző, hogy 2000 tavaszán finanszírozási problémák miatt feloszlott az akkor NB II-es labdarúgócsapat, így a következő szezonban csak a megyei bajnokságban indulhatott az újjászervezett gárda. A tekézők is nehéz helyzetben vannak, a szentgotthárdi az egyetlen olyan NB I-es tekecsapat, melynek játékosai munka mellett játszanak, ugyanis nincs lehetőség profi bérek fizetésére.

A rendezvényen megjelent dr.Varga Zoltán megyei sportigazgató is, aki elmondta, a megye sportéletében fontos szerepet játszik Szentgotthárd, nem csupán a szakosztályok által elért eredmények miatt, hanem azért is, mert több, világszínvonalon teljesítő sportolót adott az országnak, így a század elején Gergely Ferenc kerékpározót, a hetvenes években Doncsecz József olimpiai bronzérmes birkózót, a közelmúltban Gécsek Tibor európa bajnok kalapácsvetőt, vagy a jövő tehetségét, a szintén kalapácsvető Pars Krisztiánt. A sportigazgató szerint a megyei sportvezetésnek kötelessége támogatni a kisvárosi egyesületet, ezt azonban csak saját eszközeivel, pályázatok kiírásával teheti meg.

Dr. Varga Zoltán, megyei sportigazgató Vas megye Sportjáért elismerést nyújtott át Bauer Károly leköszönő polgármesternek, Kovács Lászlónak, a sportegyesület elnökének, Rózsavölgyi Lászlónak, az egyesület ügyvezető elnökének.

Bauer Károly, id. Végh István, Dömötör Sándor, Mikos László, Bánfi József, Magyarics Imre, Boroznaky János, László Istvánné, Tóth Lajos, Kovács István, Németh Elemér, Császár Ernő, Czeglédi István, Wágner Gyula, Hodács Károly, Soós Margit, Rózsavölgyi László.

Bálint Lászlóné kézilabdázó, Baranyai Ferencné kézilabdázó, Shwarcz József tekéző, Gombás Géza labdarúgó, Kern Ferenc labdarúgó, Háklár Ferenc labdarúgó, Hajtó Henrik sakkozó, Heiter László labdarúgó.

A sporttörténeti kutatások szerint Szentgotthárd szervezett sportélete a 19. század utolsó harmadában kezdődött. Akárcsak az ország más területein, itt is egy-egy sportágat szervező egyletek jöttek létre, 1886-ban alakult meg az első Korcsolya Egylet, egy évvel később kerékpárversenyt rendeztek. 1896-ban a kerékpár-egylet indulásáról tudósított a helyi lap, az egylet felkarolt más sportágakat, így a tekét, a tornát, a vívást, az evezést és az úszást is. Az egylet a tornára fektette a fő hangsúlyt, ez a sportág azonban a felnőtt lakosság körében nem vált népszerűvé. Ezért a helyi lap már 1898-ban az egylet pangásáról írt.

A XIX. század utolsó évtizedeiben már az atlétika is feltűnt. Az első sportegyesületek alapcéljuk mellett a település társadalmi és társasági életének fontos szervezetei voltak.

1895-ben Halifax kezdeményezésére merült fel először, hogy az egyleteket egy szervezetbe tömörítsék, a kezdeményezés hatására 1902-ben alakult meg az első, több szakosztályt tömörítő szentgotthárdi sportegyesület. Ebben az időszakban lett egyre népszerűbb a labdarúgás, 1912-ben már két futballcsapat működött a városban, az egyik a Szentgotthárdi Futball Club, a másik az iparis fiatalok csapata. Az első nyilvános mérkőzést 1912. augusztus 20-án játszották, melyet a Szentgotthárdi Futball Club nyert 5 : 0 arányban. Az adatokból kitűnik, hogy már ekkor is anyagi problémák merültek fel, ezért a futballklubot részvénytársasággá szervezték, ez azonban a hamarosan kirobbanó világháború miatt rövid életűnek bizonyult. A háború után, a 20-as években a sportot nemzetmentő célból tartották fontosnak, a sporttevékenységet a levente és cserkészegyletek keretiben belül folytatták, ahol leplezetlenül erősítették a katonai jelleget. Ebben az időszakban a Szentgotthárdi Testedzők Körének legvonzóbb szakosztálya a labdarúgó volt.

1927-ben a település képviselő-testülete elhatározta, hogy a Rába jobb partján a gát alatt strandfürdőt létesít, amelyhez 20 kabint és a mellékhelyiségeket terveztek.

A 20-as, 30-as években merült fel egy sporttelep létrehozásának gondolata, a 30-as években három sportág emelkedett ki, a futball, a tenisz és a pingpong. 1938-ban a helyi futballcsapat bekapcsolódott a megyei bajnokságba, sok nemzetközi mérkőzést is játszottak.

A II. világháború kitörésétől a további militarizálásnak lehettek szemtanúi Szentgotthárdon is. A háború után aztán gyorsan újraszervezték a sportéletet, amelyhez a legnagyobb segítséget a kaszagyár adta.

1946-ban hozták létre a Szentgotthárdi Munkás Sport Egyesületet, amelyben a kaszagyári dolgozók voltak többségben. 1974-ben a Dohánygyár Sport Egyesület fuzionált a selyemgyárival, így 1957-ig két nagy sportegyesület működött Szentgotthárdon.

Az 1946-56 közötti időszakban a legnépszerűbb sportág a kézilabda, a labdarúgás és a sakk volt. 1946 őszén két női kézilabda csapat vett részt a kerületi kézilabda bajnokságban. 1947. május 26-án Szentgotthárdon játszott a Budapest B válogatott a Nyugati válogatottal, az utóbbiban négy szentgotthárdi játékos is szerepelt.

1947-48-ban a legmagasabb osztályban kezdett a szentgotthárdi női nagypályás kézilabda csapat. Rengeteg nehézséggel kellett megküzdeniük, nem volt önálló pályájuk, 2300 km-t utaztak vonattal, stb. A nehézségek ellenére 1956-ig szerepelt a legjobbak között a csapat, melyben nagy szerepe volt Borsics Mátyás edzőnek, valamint a játékosoknak: Hodács Károlyné, Lugosi Elvira, Kőhidai Anna, Mesics Anna, Korpics Mária, Domján Mária, Horváth Erzsébet, Melczer Mária, Kőhidai Ilonka, Meixner Anna. Az 1956-os események kapcsán a nagypályás kézilabda átmenetileg megszűnt, 1957 őszén szerveződött újjá a női kispályás kézilabda csapat Huszár Gábor gimnáziumi testnevelő közreműködésével.

A kézilabda mellett a labdarúgás vált a legnépszerűbb sportággá. Külön egyesülete volt a selyemgyárnak, a kaszagyárnak és a dohánygyárnak. A Vasas és a Textiles 1957-ben egyesült, Vasas-Textiles néven szerepeltek 1966-ig. E korszak legeredményesebb játékosai voltak: Soós László, Bálint László, Véggabaj Tibor, Rácz Oszkár, Korpics Ferenc, Pálfi Jenő, Vinkó Károly, Stangl Imre, Magyarics Imre.

Késő délután Apátistvánfalván sajtótájékoztatót tartott a meghívott csapat és vezetősége, melyet Fodor Sándor, a vendéglátó Polgárőr Egyesület vezetője nyitott meg. Köszöntőjét követően a névrokon Fodor Sándor szakosztályvezető mutatta be a jelenlegi kosárcsapatot, köszöntötte az egykori csapattársakat, köztük Bebes Istvánt, Körmend újonnan megválasztott polgármesterét.

A bevezetőt követően természetesen az érdeklődők is feltehették kérdéseiket a meghívottak irányába, így Zsebe Ferenc játékos-edzőre hárult a feladat, hogy magyarázatot adjon a csapat viszonylag gyenge idei szereplésére. Elmondása szerint az ellenfelek anyagi illetve képességbeli fejlődése nehezen követhető, a játékosvásárlásra költhető szükséges összegek nem állnak rendelkezésre. Míg jó képességű játékosaik külföldre igazoltak, csupán gyengébb tudásúakkal tudták őket pótolni. A középpontban ezután is a mostoha anyagiak szerepeltek, Bebes István, mint polgármester komoly feladat előtt áll. A szakosztályvezető hozzá intézett kérdésében Körmend város támogatásának mértékére volt kíváncsi, a hosszúra nyúlt válasz teljes egészében nem nyugtatta meg az érintetteket. Célja, hogy az összeg emelése mellett mélyebb kapcsolat alakuljon ki a szponzorokkal, és újabb támogatókra is szükség lenne. Alapelem a politikamentes létezés, az ilyen jellegű változások eredményeként gyakran lépnek fel nehezítő körülmények, ezek kiküszöbölése nélkülözhetetlen. Szomorú tényként említette, hogy a jelenlegi csapatnál nem látja azt az összetartást, mely aktív pályafutása alatt sikerre vezette őket.

Írásom bevezetőjét nem szeretném különösebben színezgetni, ezért pusztán a tények szimpla közlésével kezdem.

A nemrégiben befejeződött megyei II. osztályú labdarúgó bajnokságot a farkasfai focisták az igen előkelő második helyen fejezték be. A 15 mérkőzésből 11 győzelemmel, 1 döntetlennel és 3 vereséggel, valamint 34 megszerzett bajnoki ponttal záró teljesítmény több mint figyelemreméltó.

Ezek után aztán beindult a gépezet. A farkasfaiak sem otthon, sem idegenben nem találtak legyőzőre, és a vetélytársak botlásainak is köszönhetően egyszer csak a dobogón találták magukat. A helyenként kifejezetten remek, néha akadozó játékkal szállított győzelmek rámutattak arra, hogy van tartása a gárdának.

Az utolsó fordulóban az Almira FC elleni döntetlen némiképp rontott ezen a szép sorozaton, de összességében sem a játékosoknak, sem Závecz Lászlónak, sem a Tóka János által irányított vezetőségnek nincs, és nem is lehet szégyenkezni valója. A csapat bebizonyította, hogy fegyelmezett, lelkes, csupaszív hozzáállással, ebben az osztályban fizetett “sztárok” nélkül is lehet szép sikereket elérni, melyhez csak gratulálni lehet.

Szentgotthárd: MONEK – TORMA 8, WOTH 4, Sánta, Szabó 1, KOVÁCS 3, CSÁSZÁR 3. Csere: Kocsis Gy. 3, ERNST 2, Kocsis T. 1, Luthár T., Luthár A. (kapus). Edző: Fancsali Ferenc.

A folytatás sem hozott jelentős változást a mérkőzés képében, és Fancsali Ferenc alakulata teljesen megérdemelten hozta el mindkét bajnoki pontot Kisbérről, úgy, hogy 5 hétméterest is hibáztak a gotthárdi játékosok.

Szentgotthárd: MONEK – Szabi, WOTH 4, Kovács 2, Császár 1, Sánta 3, KOCSIS Gy. 5. Csere: TORMA 4, Ernst 3, Kocsis T., Luthár A. (kapus). Edző: Fancsali Ferenc.

Hazai szempontból nézve nehezen indult a mérkőzés. Császárék talán túlságosan is tisztelték neves ellenfelüket, így az első 15 percben nem született gotthárdi gól, és 0 : 8 állt az eredményjelző táblán. Mindez kiütéses vereséget sejtetett. Szerencsére azonban nem így alakult a találkozó. A második negyedórában óriásit javult Tormáék játéka, ami eredményességgel is párosult. Monek remekül védett, és egyre több lövés kötött ki Pulay kapujában, így fokozatosan közelebb került ellenfeléhez a Szentgotthárd. 30 percnyi játék után 15 : 9-es tatabányai vezetéssel zárult az első félidő.

Egy nagyon sportszerű, és helyenként látványos találkozón a vendégek megérdemelten jutottak a legjobb 16 közé a kupában, a gotthárdiakat pedig csupaszív és lelkes játékuk miatt mindenképpen csak dicséret illeti.

Rosszul kezdődött a hazaiak számára a mérkőzés, az első gólt Kovács csak a 6. percben tudta megszerezni. A vendégek folyamatosan vezettek, míg Tormáék futottak az eredmény után. Ez azonban szerencsére csak a félidő közepéig tartott. Ekkor a remek védekezésnek és a gyors indításoknak köszönhetően megfordították az eredményt a hazaiak, és több gólosra tudták növelni az előnyüket. A pihenőre így négygólos szentgotthárdi előnnyel vonultak a csapatok.

Az idei év utolsó mérkőzésére került sor december első napján. A vendég a nagy megyei rivális, a bajnokság hatodik helyezettje a szombathelyi TÉK volt. Jól indult a mérkőzés a hazaiak számára, hiszen Schwarznak, és Kropfnak is jól ment a dobás, de a végére elfáradtak, így 5 fás hátránnyal folytatták a mérkőzést a második párok, akik remekül dobva 38 fás előnyt gyűjtöttek. A befejező párosnak ezt az előnyt kellett megőriznie, ami sikerült, sőt tovább növelték azt. Az először szentgotthárdi színekben bemutatkozó Gombos Zsolt nem okozott csalódást.

Nevezési határidő: 2002. december 11. (szerda 24. Óra)

A torna rendezője: Szemszög Bt. Szentgotthárd, Alpokalja Versenybizottság, Szentgotthárd Város Önkormányzata mint támogató.

Nevezési díj: Férfi csapatok 25.000 Ft, női csapatok 15.000 Ft.

Egy játékos a torna folyamán csak egy csapatban szerepelhet, aki több csapat nevezési listáján szerepel, annak nevezése ott érvényes, ahol az első mérkőzésen pályára lép. A többi érintett csapat helyette új játékost nem nevezhet!

A nevezési díjakat befizető csekken lehet csak befizetni. A nevezésekhez a befizetést igazoló csekk fénymásolatát csatolni kell.

Nemrég volt szerencsém részt venni a Budapestről érkező Emberbarát Alapítvány előadásán, Szombathelyen, amely intézmény a szenvedélybetegek kezelésével foglalkozik. Közülük kiemelten az alkohol- és drogfüggőkkel. Nem egy hagyományos “ismeretterjesztő” előadás volt, ahol elmondták, mi a drog, melyek a veszélyei, és főként, hogy miért ne próbáljuk ki. Itt egész másról szólt a dolog. Az intézmény betegei önként szólaltak fel és mondták el életük ballépéseit, hogyan kerültek a drog fogságába, mik lettek ennek a következményei és hol tartanak most. Az őszinte vallomásokat a diákok százai megdöbbenten, csendben hallgatták végig. Meglepetésünkre egy még csak 21 éves fiú is hangot adott az egy életre szóló, meghatározó “élményének”. Elmondásaikból kiderült, hogy ez az életkor nem meglepő, hisz a felszólalók mind 14 évesen kerültek kapcsolatba valamilyen narkotikummal. Először kezdve a különféle füvekkel, hígítókkal, majd egyre keményebb anyagok következtek, mint a heroin. Kiváltó ok esetenként más és más lehet, de nagyon meghatározó a baráti kör, a társaság. A következmény, az eredmény viszont minden esetben ugyanaz.

Elkezdődik az anyag szedése először kisebb mennyiségben, majd egyre többet és többet igényel a szervezet. Ilyenkor lép fel az, hogy az illető kölcsönkér, eladja otthoni dolgait, esetenként lopásra is kényszerül, hogy ki tudja fizetni az adagját. Van olyan is, aki ezért maga is árult drogokat 14-15 éves gyerekeknek. A lopás pedig sokszor erőszakos testi sértéssel is jár, ami rendőrségi eljárást von maga után. Bántalmazás beszámíthatatlan, “belőtt” állapotban is gyakran történik. Az egyik fiatalember például saját barátnőjét akarta felgyújtani, amikor “mámoros állapotban” volt. Gyakran ők maguk megoldásként csak az öngyilkosságot látják, és próbálkoznak is vele. Végül a különböző elvonókúrás intézetek következnek. Innen vagy megszöknek, jobb esetben végigcsinálják a kúrát, és kikerülve ugyanott folytatják, ahol abbahagyták.

Az Emberbarát Alapítvány másként kezeli betegeit. Nemcsak a szervezetet méregteleníti, de a lelküket is. Segít új életet kezdeni, szakmát tanít a fiataloknak. Többségük, amikor bekerül az alapítványhoz, nem tud egy értelmes mondatot elmondani, ijesztő idegrángásai vannak, szellemileg egy 10 éves gyerek szintjét is éppen hogy csak megüti. Azóta rengeteget fejlődtek mind testileg, mind lelkileg. Ha végiggondoljuk, ezek a dolgok nemcsak az érintettek, de családjuk számára is óriási traumát okoznak. Esetenként ki sem tartanak akár szerelmük, akár saját gyermekük mellett. Többségük ezért élte már a hajléktalanok világát is, hisz elzavarták otthonából. A fiatal fiú nagyapja például a mai napig leköpdösi unokáját, ha véletlenül találkoznak. Most pedig, mikor félig-meddig gyógyult állapotban vannak, azzal kell újra kezdeniük életüket, hogy rendezik peres ügyeiket a bíróságon, és próbálják rendbe hozni elrontott családi kapcsolataikat. Tanulságul pedig egy megfontolandó példamondatot intéztek nekünk, fiataloknak: “A drog nem ad semmit, de mindent elvesz!”