Gotthárdi Hírek 2002. július 25.

Lassú biciklis. Szentgotthárdon július 6-án, szombat hajnalban MTB kerékpárt loptak el az egyik vendéglő elől, majd a gyors intézkedés során a járőr fél órán belül előállította azt a helybeli férfit, aki gyanúsítható a cselekmény elkövetésével.

Bátor emberek. Ittasan közlekedett július 13-án az a szentgotthárdi férfi, aki a Széll K. téren lévő körforgalomban a terelő táblának hajtott járművével. Tujasorba hajtott bele egy szentgotthárdi férfi, amikor feltehetően ittasan közlekedett a Mátyás király úton, és későn észlelte a jobb oldali ligetet, amelybe belehajtott.

Bátor állat. Őriszentpéter felől közlekedett Szentgotthárd irányába július 14-én kisbuszával az a szentgotthárdi férfi, akinek kocsija elé őzbak ugrott, és a fékezés ellenére sem sikerül elkerülni az ütközést.

Éjszakai bevásárlás. Csörötnek egyik boltjába törtek be július 19-én hajnalra. Az üzlet hátsó ajtajának lakatját és rácsát fűrészelték le, majd a behatolás után dohányáruval, vegyi áruval és kozmetikai cikkekkel távoztak az elkövetők. A kár kb. 250 ezer Ft.

Június 8-án a Köztisztviselők Napja alkalmából a képviselő-testület Szentgotthárd Város Közszolgálatáért kitüntetésben részesítette Gaálné Kovács Mártát, a Polgármesteri Hivatal munkatársát.

Július 1-jén, a Semmelweis Napon Szentgotthárd Egészségügyéért Díjat kapott Koszár Istvánné, a Városi Rendelőintézet szakasszisztense és Fábián Béláné, a Városi Gondozási Központ vezetője.

A rövid ünnepségen a megjelent vendégeket – melyek között több országgyűlési képviselő is volt – Manfred Oberhauser pénzügyi igazgató köszöntötte, majd Lombos György, a gyári és külsõ szolgáltatások igazgatója ismertette a vállalat munkavédelmi munkáját. Az igazgató hangsúlyozta, az eredmények ismeretében sikeresnek tekinthető munkavédelmi tevékenységük, a hosszú balesetmentes idõszak nem csak a vállalatcsoporthoz tartozó üzemekben, hanem országos viszonylatban is kimagasló. Csizmár Gábor, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium politikai államtitkára a kormány programját ismertette, amely az Európai Unióhoz csatlakozásunk után a magyar vállalkozók számára teremt versenyképes helyzetet az Unió erõs piacán.

Július 5-én megnyílt a Zsida Termál Panzió. A Széchenyi-terv támogatásával épült panzió a zsidai városrész egyik legszebb, érintetlen természeti környezet? területén található.

A bensõséges hangulatú megnyitó ünnepségen képviseltette magát városunk vezetése, a Vállalkozók Egyesülete és több szentgotthárdi telephelyű vállalat is. A panziót dr. Gömbös Sándor, a Vállalkozók Egyesületének elnöke nyitotta meg.

- Szép nap ez a mai, szép azért is, mert a város gyarapodik. – kezdte beszédét dr. Gömbös Sándor, majd az idegenforgalom jelentőségéről fejtette ki gondolatait. Az idegenforgalom nehezen megfogható tényező, ha jól működik, előreviszi a közösséget. Szentgotthárdnak is gondot jelent a jövőkép kialakítása, az egyik oldalon fejlett ipari településben gondolkodnak, a másik oldalon az idegenforgalom fejlesztését tartják kitörési pontnak. Az elnök hangsúlyozta, hogy komoly kockázata van a befektetni szándékozó vállalkozónak, egy új létesítmény megnyitásakor többféle gondolat fogalmazódik meg benne. Egyrészt boldog, hogy álma megvalósult, másrészt “kitöri a frász”, hogy lesz-e kereslet, fenn tudja-e tartani a létesítményt. Dr. Gömbös Sándor kiemelte, a mai vállalkozó a saját zsebére vállalkozik, övé a haszon, de övé az esetleges ráfizetés is. Felvetette a városvezetők felelősségét a tervezett termálparkkal kapcsolatban, ami az egyetlen lehetőség a város idegenforgalmának fejlesztésére. Az elnök szerint a jövő a családias jellegű panzióké, vendéglőké, hiszen ma már látható, hogy az úgynevezett falusi turizmus nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Szentgotthárd csodálatos természeti környezetben fekszik, ki kell használni a Vendvidék, az Őrség természeti adottságait, tudatosítani kell az emberekben, hogy Szentgotthárd az Őrség kapuja, erre a gondolatra lehet felfűzni az elképzeléseket. Dr. Gömbös Sándor befejezésként reményét fejezte ki, hogy felépül a tervezett termálpark, ami teljesen új helyzetet teremt majd a város idegenforgalmában.

Reisinger Magdolna, a panzió tulajdonosa kérdésünkre elmondta, hogy a beruházás teljes költségvetése 72 millió forint volt, ennek 30 %-át, 21 millió 575 ezer forintot a Széchenyi-terv pályázatán nyertek el, és jelentős bankhitelt is igénybe vettek. A 12 kétágyas szobával, 16 parkolóhellyel rendelkező panzió szobái televízióval, minibárral, telefonnal, Internet-csatlakozási lehetőséggel várják vendégeiket.

A tábor a magyar – szlovén határ mentén elhelyezkedő kis községben, a mindössze 386 lelket számláló magyar nemzetiségű Hodosban volt. A gyerekeket nagyméretű katonai sátrakban helyezték el, ahol vaságyakon aludtak. A napi ötszöri étkezést egy közeli szlovén faluban működő étterem biztosította.

A hatnapos együttlétben minden nap más-más tevékenységről gondoskodtak a szervezők. A tanulók megismerkedtek Hodos községgel, a szlovén Vöröskereszt, Polgári Védelem, tűzoltóság, rendőrség, katonaság, cserkészek, búvár-mentő csoport működésével, szervezeti felépítésével, az országot, valamint a szűkebb környezetet, a Muravidéket fenyegető veszélyekkel. A legnagyobb élményt a Moravske Toplicei fürdőkomplexumban tett látogatás jelentette, ahol a gyerekek kipróbálhatták az összes csúszdát, medencét, valamint a Mura folyón, csónakkal való leereszkedést. Gyalogtúrán megismerkedhettek a Mura folyó mellett elterülő “Szerelem” szigettel, a környék fa- és állatvilágával, valamint felgyalogoltak a három ország (Magyarország, Szlovénia, Ausztria) határán álló emlékműhöz is.

A tábor ideje alatt a mentorok figyelemmel kísérték és pontozták a sátori rendet, az egyes csapatok aktivitását, fegyelmét, faliújságaikat. Az elutazás előtti nap délutánján pedig az addig hallott ismeretekből kérdéssort állítottak össze. Ezekből a pontokból állt össze a végső sorrend, amelynek győzteseit kupákkal jutalmazták. A sportversenyeket a szentgotthárdi gyerekek nyerték.

A hét mottója a következőképpen hangzott: “Isten adta képességeink kamatoztatása a közösség érdekében.” Ez a testrészeink adta adottságok bemutatására irányult, és feltette a kérdést, vajon kihasználjuk-e adottságainkat, tálentumainkat. A reggeli és esti áhítatok, beszélgetések, csoportfoglalkozások mellett balatoni fürdés színesítette a napi programot. A foglalkozások keretein belül találkozhattunk ének-, játék-, színjátszó- és önismereti csoportokkal. A gyerekek az utolsó napon bemutathattak a “Ki mit tud?” vetélkedőn egy saját kis előadást.

Az ülés elején a termálpark ügyét tárgyalták a képviselők. A májusi testületi ülésen a hitelszerződés elfogadását elhalasztotta a testület, mert az akkor beterjesztett szerződés olyan feltételeket tartalmazott, amelyet az önkormányzat nem fogadhatott el. Viniczay Tibor területfejlesztési alpolgármester a rendkívüli ülésen elmondta, a vitás kérdéseket sikerült tisztázni, a testület előtt lévő szerződéstervezet elfogadható, és aláírás esetén elindulhat a termálpark kivitelezése. Az előterjesztést minden bizottság támogatta, a képviselők közül Mikos Imre fogalmazta meg a beruházással kapcsolatos aggályait. A képviselő a határidők eddigi csúszásaira hívta fel a figyelmet, egyúttal garanciát kért arra, hogy a szerződések aláírásai a végső határidőig megtörténnek. A testület végül egy ellenszavazattal elfogadta az előterjesztést, ezzel felhatalmazta a polgármestert a hitelszerződés aláírására. Ezzel a termálparki beruházás elindítása elérhető közelségbe került, a hitelszerződésen kívül a Gazdasági Minisztériummal a Széchenyi terv projektjein elnyert támogatásokra kell megkötni a szerződéseket. A testület erre végső határidőként augusztus 31-ét jelölte meg, ha addig nincsenek a szerződések aláírva, visszaáll az eredeti állapot, és – ebben a formában – a város nem valósítja meg a beruházást.

Tárgyalták a kolostorépület-együttes bérbeadásáról és a Művelődési Ház épületének értékesítéséről szóló szándéknyilatkozat részleteit is. Egy amerikai befektet? cég ajánlata, hogy hosszú távra bérbe veszi a jelenleg a polgármesteri hivatalnak otthont adó épületet, felújítja, és kolostorszállóként működteti. Egyúttal ajánlatot tettek a Művelődési Ház megvásárlására és hasznosítására, valamint a két épület közötti parkrész bérbevételére is. Hosszabb vita után a testület úgy döntött, folytassák a tárgyalásokat és készítsenek elő szándéknyilatkozatot az ajánlatra. A képviselők kikötötték, a szándéknyilatkozatba bele kell foglalni, hogy a bérleti díj fedezze egy új, kulturális célokra is használható városháza építését.

Tárgyalták az Arany János Általános Iskola igazgatói álláshelyének betöltését is. Mint ismert, a júniusi testületi ülésen a hivatalban lévő igazgató, Kovács Jánosné nem kapta meg a kinevezéséhez szükséges szavazatmennyiséget, megbízatása így augusztus 15-ével lejár. A testület mostani döntésével Kovács Jánosnét újabb egy évre, 2003. augusztusig megbízta az igazgatói teendők ellátásával, az álláshelyre a jogszabályok betartásával új pályázatot írnak ki.

Július 17-én a SZEVASZ Beszéljük meg! fórumán a szentgotthárdi termálfürdőről faggatta Viniczay Tibor alpolgármestert dr. Gömbös Sándor.

A tervezett élményfürdő makettje fogadta színház előcsarnokában a fórumra érkezőket. A csaknem teltházas közönséget Rápli Róbert, a Szentgotthárdi Választópolgárok Asztaltársasága elnöke köszöntötte. Bevezetőjében arról szólt, hogy a SZEVASZ egy évvel ezelőtti létrejöttekor Szentgotthárd jövőjéről kezdett el gondolkodni. Mára a város hosszú távú, sikeres működését megalapozó, intelligens, szakszerű programmal állhat a választópolgárok elé az októberi helyhatósági választásokon. A város jövőjéről a civil szervezetek – a decemberi fórum tanulságai szerint - igen hasonlóan vélekednek. A SZEVASZ tizedik fórumán minden eddiginél több érdeklődőt vonzott programjával a színházba. Most érett meg a helyzet, hogy a tervezett élményfürdőről véleményt cserélhessenek, s hiteles válaszokat kapjanak a fórum látogatói kérdéseikre.

Dr. Gömbös Sándor, az est moderátora összefoglalta Szentgotthárd idegenforgalmi múltját és jelenét. A város vezetői manapság az ipar és az idegenforgalom párosításában látják a település jövőjét. A termálprogram olyan nagy horderejű projekt, amely a város életét képes átstrukturálni. A kérdező először a termálprogram történetének ismertetésére kérte fel Viniczay Tibort.

Az alpolgármester az 1998-as évvel indította beszámolóját. Már akkor, a bevásárló turizmus virágzása idején is felvetődött egy hosszú távú idegenforgalmi program kidolgozása. A tervezett uszoda veszteségesnek ígérkezett, így üzleti programmal egészítették ki, s rekreációs központ létesítéséről beszéltek. Ehhez azonban évekig hiába próbálkoztak befektetőt szerezni. Mígnem 2000-ben jelentkezett befektető, s megalakult a komplexum létrehozására két kft., 23 %-os önkormányzati részaránnyal. Fontos kitétel volt, hogy a projekt megindulásakor a kivitelezéshez szükséges teljes tőkének rendelkezésre kell állnia. 2001-ben a Széchenyi terv új lehetőséget kínált a továbblépéshez. Egy egész évben működtethető, nagyrészt fedett, trópusi környezetben elhelyezett élményfürdő egyedi tervével sikerült a pályázatot megnyerni.

A tervezett objektumban az uszoda és sportcentrum mellett vendéglátó egységek és konferenciaterem is helyet kapna. Az alpolgármester diaképes előadással illusztrálta a dzsungel közepén elhelyezkedő élményfürdő, az uszoda és tanmedence, valamint a konferenciaközpont tervét. Az elképzelések szerint a hotel a második ütemben épült volna fel, de a finanszírozást vállaló Kereskedelmi és Hitelbank kikötötte, hogy a fürdőnek és a vendéglátó egységnek egyszerre kell elkészülnie. Ennek megvalósításához ismét a Széchenyi terv pályázati tendere nyújtott segítséget. Így a két kft. 1,19 milliárd pályázati összeggel, valamint a képviselő-testület által megszavazott 300 millióval rendelkezik a megvalósításhoz. A fórum napján, július 17-én az önkormányzati döntések megszülettek. A Széchenyi terves pályázatokat aktualizálni kell, s csak azután lehet elkezdeni az építkezést. Az alpolgármester bízik abban, hogy az új kormány a szerződések felülvizsgálatakor sem áll el a pályázati támogatás megítélésétől. S a testület augusztus 31-ig adott határidőt. Ha addig nem sikerül tető alá hozni a szerződéseket, visszaáll az eredeti állapot.

A termálfürdő terveiről a közönség is elmondta véleményét. Egy hölgy a fürdő mielőbbi elkészültét szorgalmazta, mivel Lentibe az új buszközlekedés miatt nehéz eljutni. A hallgatóság soraiból egy lokálpatrióta hozzászóló arról beszélt, hogy Bük és Hajdúszoboszló is a fürdőjének köszönheti a fellendülését. Többek nevében mondta, hogy nagyon várják mára fürdő felépítését.

Más hozzászóló a két kft. esetleges csődjére kérdezett rá. A válaszban az alpolgármester azt hangsúlyozta, hogy a bank mindenképpen tovább fogja működtetni a beruházást, hiszen csak így tud a kihelyezett pénzéhez jutni. A létesítmény pedig mindenképpen a városban marad, s a gotthárdiakat is fogja szolgálni. Más kérdez? a tudomása szerint csalással vádolt befektetők esetleges elítélését firtatta. Viniczay Tibor nem tartotta magát kompetensnek válaszadásra, hiszen a bíróság még nem hozott jogerős ítéletet az ügyben. Ő a maga részéről korrekten járt el, minden szabályt betartva készítette elő a szerződéseket. Dr. Gömbös Sándor jogászként ezt azzal egészítette ki, hogy a tulajdonosok esetleges elítélése nincs összefüggésben a komplexum megvalósításával, s ne ítélkezzünk előre a bíróság ítélete előtt.

A hozzászólók két kérdést firtattak: mikor készül el a beruházás, illetve ki milyen arányban vesz részt a finanszírozásban. Viniczay Tibor úgy válaszolt, hogy a szerződések megkötése után a tereprendezés indulhat, néhány hétre rá az alapkőletétel, s 14 hónapon belül elkészül az élményfürdő. A szerződések megkötésének végső határideje augusztus 31. A finanszírozáshoz az önkormányzat területet és 300 milliós összeget, a Széchenyi terv pályázatai 1,19 milliárdot jelentenek, a beruházó Gastag Hungary 485 milliót tett le az asztalra, a 3,8 milliárdos teljes összeg hiányzó része bankhitelből valósul meg. Többen a jogi garanciákról tettek fel kérdéseket. Az alpolgármester mindenkit megnyugtatott, hogy a várost, az önkormányzatot 23 %-os részarányához képest nagyobb beleszólási jog illeti meg. A program megvalósítására létrejött kft.-k jogi személyek, a cégbíróságon hozzáférhetők az adatok. A bank végig ellenőrzi a kivitelezést, jelentések sora készül erről, s a Széchenyi terv pályázatán nyert összeget is csak szigorú ellenőrzés mellett lehet felhasználni.

A második kérdéskör arról szólt, mit jelent a szentgotthárdiaknak a fürdő. Mennyiben lesz lehetőségük a szentgotthárdi vállalkozóknak részt venni a megvalósításban, illetve később az üzemeltetésben, s mennyiben javítja az élményfürdő a szentgotthárdi polgárok életminőségét a szolgáltatásaival, és közvetve az idegenforgalom fellendüléséből származó anyagi gyarapodással? Viniczay Tibor elmondta, hogy tervezik bevonni az építkezésbe és az üzemeltetésbe is a gotthárdi vállalkozókat. Fel kell készülnie a szakoktatásnak is arra, hogy a szükséges szakembereket kiképezze. S az idegenforgalom fellendülése számtalan lehetőséget kínál, s erre már most fel kell készülni. Sokakat érdekelt, milyen kedvezményeket kaphatnak a szentgotthárdiak a fürdő szolgáltatásainak igénybevételekor. Több fórumon elhangzott már, hogy az uszoda belépője garantált lesz, azt mindenkor a magyarországi két nagy uszoda belépőjének átlaga alapján számítják ki. Több kedvezményről az alpolgármesternek sincs tudomása, de nem tartja kizártnak, hogy az üzemeltető további kedvezményekkel csalogatja be a helybelieket. A legújabb álláspont szerint a strand sem zárna be, esetleg más funkcióval tovább működne.

A kérdez? Gömbös Sándor közvetítette a polgármesteri hivatal és a művelődési ház eladásáról szóló “pletykákat”. Viniczay erre diaképes előadással válaszolt. Képeket mutatott be a kolostorépültről, amelyeken jól látható, hogy az épület mielőbbi felújításra szorul. Elmondta, hogy a testülettől felhatalmazást kapott tárgyalásra a két épület hasznosítását illetően. A kolostorépületben szállodát lehetne üzemeltetni, s érdeklődnek a művelődési ház patinás, mára azonban eléggé leromlott épülete iránt is. A két épület eladásából, illetve hasznosításából korszerű városháza épülhetne, ugyanakkor a befektető garantálná az épületek felújítását, a park barokk kastélyparkká alakítását, s ez mindenképpen a város javát szolgálná.

A több mint két órán át tartó fórumot dr. Gömbös Sándor azzal zárta be, a város jövőjének záloga az idegenforgalom fellendítése, s ehhez jó esélyt kínál az élményfürdő megvalósítása. Az idegenforgalom pedig a vállalkozások fellendülését, ezáltal munkahelyeket, jobb életminőséget biztosít, s Szentgotthárd jövőképet tud adni a fiataloknak. Ezt a programot mind a SZEVASZ, mind a Vállalkozók Egyesülete támogatja.

Az elmúlt időszakban felerősödtek országunk Európai Uniós csatlakozásával kapcsolatosan azok a kérdések, melyek a lehetséges támogatási forrásokról szólnak. A közelmúltban több rendezvény is foglalkozott a témával, Bauer Lászlóval, az Őrségi Naturpark Kht. ügyvezetőjével készített interjúnkban a lehetséges támogatások formáit, lebonyolítását jártuk körül.

- Az uniós csatlakozás után előtérbe kerül a régiós gondolkodás. Mennyiben változik majd a megyék, régiók szerepe?

- A csatlakozáshoz közeledve látni kell, hogy óriási pénzügyi lehetőség, ha a mostani szabályozás szerint kapcsolódni tudunk az európai strukturális alapokhoz. Öt ilyen alap van, ha a mostani szabályozás marad életben, akkor a Magyarországon bármiféle fejlesztésre szánt pénzeknek a döntő többsége, közel 60-70 %-a valamilyen formában kapcsolódni fog ehhez az EU-s programhoz. Tehát olyan helyzetbe kerülünk, hogy a magyar állam választhat, vagy nem használja fel ezeket az EU-s pénzeket, vagy a saját fejlesztési elképzeléseinek dönt? részét alárendeli és beállítja a sorba. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az autópálya építéstől az önkormányzati lakások felújításán keresztül kisvállalkozás-fejlesztésig mindent át fog szőni ez a program. A Széchenyi terv például a mai formájában nem tud működni, hanem alá kell rendelni – mondjuk - az Európai Kohéziós Alap szabályainak. Tulajdonképpen a magyar fejlesztési pénzek nagy része arra fog szolgálni, akármilyen leosztásban is adják, hogy társfinanszírozásként álljon oda az európai pénzekhez, mert egyszerűen az ország mérete és teljesítőképessége ezt kívánja meg. Innen következik a regionalizmus kérdése, tudniillik az EU azt mondja, hogy a döntéshozatalok és a megvalósítások azon a szinten valósuljanak meg, ahol ezt a legjobban értik, érzik, a legjobban tudják hasznosítani. A nagy, meghatározó kérdések országos szinten, a közepes kérdések regionális szinten, a kiskérdések kistérségi szinten legyenek eldöntve. Most mi van? Teszem azt Őriszentpéteren valaki két méter kerékpárutat akar építeni, akkor kell írni egy Széchenyi-terves pályázatot, és országos szinten döntik el, hogy Őriszentpéter tud-e két méter kerékpárutat építeni. Az európai szemlélettől ez viszonylag idegen, ők azt mondják, meghatározzuk, hogy merre menjen az autópálya, de már a régión belüli főútfejlesztést döntse el a régió, a kistérség pedig döntse el, hogy hogyan akarja fejleszteni a kerékpárút hálózatát. Az lesz a választási szituáció, hogy vagy felhasználjuk ezt a számunkra most elképzelhetetlenül nagy mennyiségű európai pénzt, és akkor alkalmazkodni kell, vagy megtehetjük azt, hogy nem akarjuk felhasználni, más struktúrában gondolkodunk. Itt jelentkezik a régióknak, kistérségeknek és az országos szintnek az eddigiektől eltérő szerepe, nevezetesen, az EU gazdasági “kényszere” viszi az országot abba az irányba, hogy kialakítsa ezeket a szinteket. Biztos, hogy egy mostani centralizált kormányzat működési mechanizmusából következően bizonyos értelemben ellenérdekelt. Másrészről a régiók és a kistérségek sem készültek fel arra, hogy fogadják ezt, de miért is lennének felkészültek? Hiszen ehhez megfelelő képzettségű emberekre, megfelelő szintű technikai infrastruktúrával is kell rendelkezniük. Ezzel gyakorlatilag nincsenek ellátva, és igazából ilyen értelemben az idő sem sok erre, hiszen ezt két perc alatt nem lehet megvalósítani. Tulajdonképpen a Phare és a különböző programok arra jók voltak, hogy egy kicsit kóstolgassák az ügyeket, ilyen szempontból nincs rossz helyzetben például Szentgotthárd, mert itt az Ipari Park programon keresztül az önkormányzat többéves pályázatokon ment keresztül, néhány munkatárs ebben viszonylag mély ismereteket szerzett. Az biztos, hogy 2004 nagyon közel van. Ha labdába akarunk rúgni, akkor komoly programokat dolgozzunk ki, és ne csak ötlet szinten, egy-két oldalon, hanem kész tervek szintjén. Ez lényegében kiviteli terveket jelent, ami egy nagyobb programnál több tízmillió forintos ráfordítás is lehet, amit nem egyszerű valahonnan elvenni, bár már önmagában is célszer? olyan pályázatokat megfogalmazni, amelyekből ezeket az előkészítéseket meg lehet valósítani. Azért is gondolom, hogy ez fontos, mert Magyarországon a megyejogú városok azok, amelyek rendelkeznek olyan erővel, hogy saját maguk, ha akarják, kiizzadják ezeket a terveket, Szentgotthárd már valamelyik ujját megharapja, ha ilyen elvonásokat tesz. Viszont, ha nem teszi meg, akkor meg a jövőjét ássa alá. Ha nem készülünk fel ezekre az EU-s programokra, gyakorlatilag azt kockáztatjuk meg, hogy nem lesz lehetőségünk, mert lényegében majdnem minden fejlesztési lehetőség az EU-csatlakozás után kötődni fog ezekhez valamilyen formában. Én annak vagyok a híve, hogy inkább álmodjunk nagyot, és ha annak a kétharmad része megvalósul, akkor örüljünk neki. Ne legyünk kishitűek, és fogadjuk el, hogy Szentgotthárd a hármashatár régió központjává válhat egy fejlődés után, és célozzuk meg ezeket a programokat. Ennek a városnak soha nem lesz önmagától annyi pénze, hogy egyedül tudjon fejleszteni. Erre mondok egy régi példát. Itt van a kolostor-templom épületegyüttes. Amikor felépült ez az apátsági épület, akkor sem a szentgotthárdiak építették fel, ha úgy tetszik, az akkori Európai Uniós akarat tette tulajdonképpen Szentgotthárdot Szentgotthárddá, ilyen értelemben végig lehet kísérni ezt a folyamatot. Most ezt a fajta integrációt az Unió jelenti, és ahogyan több mint 800 évvel ezelőtt be tudtunk kapcsolódni ebbe a vérkeringésbe, most is be kell tudnunk kapcsolódni. Biztos akkor is kellett hozzá III. Béla segítsége, és most is harmóniába kell kerülni az országos és regionális fejlesztési elképzeléseknek, de azt kell mondanom, ha nincs ilyen pénz, saját magunktól nem tudunk ilyen beruházásokat megvalósítani.

- Több program is van, meg kell próbálnunk rangsorolni őket. Van olyan terület, ami nagy program kell, hogy legyen. A város közepén van egy lepusztult iparterületünk, ezzel valamit kezdeni kell, valószínűleg nem ipari területként fog a jövőben funkcionálni. Rendberakni, revitalizálni, elindítani rajta valamit, ez nagyon súlyos milliárdokat jelent. Nyilván ehhez a piaci tőke is kapcsolódik majd, de ahhoz, hogy invesztícióra alkalmas legyen, nagyon komoly tőke kell. Egy város-rehabilitációs program kellene, amelynek fő része a kaszagyár területe, de én bele tudnám érteni a városközpont épületeinek rekonstrukcióját, a Rába-híd felújítását is. Másik, hogy ne csak infrastruktúráról beszéljünk, nagyon át kellene gondolni az oktatás kérdéseit is. Az európai alapok közül lehetőség van különböző képzések elindítására. Először a célt kell meghatározni, hogy Szentgotthárd olyan hely legyen, ahol az óvodától a felsőoktatásig gyakorlatilag valamilyen formában megtalálja mindenki a helyét, és az itt folyó képzések minőségi, erős képzések legyenek a maguk szintjén. Azt gondolom, nem elsősorban nagy infrastruktúra építési programról van szó, technikai fejlesztésre, tanárok képzésétől elkezdve a különböző felsőoktatási intézményekkel való közös programokban való együttműködésre kell gondolni. Ehhez külön teamet kellene létrehozni, aki ezt kidolgozza, átnézi, mire van szükség, lehetőség, mit lehetne “eladni” az Európai Unióban, úgy kialakítani, hogy a város vonzó hely legyen. Tehát a cél az, hogy a diákok innen lehetőleg minél később menjenek el, az itteni képzésekben tudjanak részt venni. Sőt, az is szükséges lenne, hogy jöjjenek ide a diákok, hiszen a város korstruktúrája még a betelepülésekkel együtt is rossz, tehát nem engedhetjük meg magunknak, hogy eltelepüljenek a fiatalok. Többet kell idevonzani, mint amennyit elengedünk, és ez az oktatásnál alapozódik meg.

- Kezdjük az Ipari Parkkal, ami két ütemből áll. Az első ütemet, ami az Opeltől a Rábáig tartó terület, többé-kevésbé eladták, igaz, hogy vannak, akik láthatólag nem akarnak építeni, hanem annak idején spekulatív céllal vásárolták meg a területet. De azt gondolom, hogy ezen a területen viszonylag záros határidőn belül kisvállalkozások működnek majd. Ott van a másik nagy terület, ami a vápa elkészültével most válik gyakorlatilag betelepíthetővé. Azt is lehet mondani, hogy lezárult az Ipari Park első korszaka, amikor óriási infrastrukturális, árvízvédelmi fejlesztések voltak, megteremtődtek az alapok. Az EU csatlakozással lesz ez tényleg határon átnyúló Ipari Park, már minden különösebb akadály nélkül. Biztos vagyok abban, hogy erre is ki lehet találni olyan programot, ami véleményem szerint kifejezetten kis- és középvállalkozás erősítő program lehet. Ebben azt kellene erősíteni, hogy a határmenti vegyes vállalkozások (osztrák-magyar, szlovén-magyar, szlovén-osztrák) számára biztosítana támogatást. Én azt gondolom, hogy újra, nagyon komolyan le kellene ülni az osztrákokkal, nagyon pontosan meghatározni, hogy melyik félnek mi az érdeke, ki legyen a projekthordozó. Az már nem működik, hogy mindenki mindent az önkormányzattól vár, rendben van, a város-rehabilitációs program hordozója legyen az önkormányzat, de a kis- és középvállalkozás-fejlesztési programnak akár egy helyi vállalkozói szövetség, megyei vagy regionális kamarák, tanácsadói cégek állhatnak az élére.

- Mindenképpen arra, hogy komolyan pályázni csak komoly tervekkel lehet, tehát ha ma már valakinek nincsenek kiérlelt, fizikailag elkészített, engedélyezett, megfelelően alátámasztott üzleti tervei, akkor nem tud indulni. Szakítanék azzal a szemlélettel, hogy megnézzük, hogy milyen pályázatok vannak, és ahhoz készítünk anyagot. Pályázati lehetőségek voltak, vannak és egyre inkább lesznek, egy jó elképzelést, ötletet nagyon könny? az adott pályázati struktúrára áthangszerelni, tehát mindenképpen először ezt kell elindítani, aztán meg kell keresni a pályázati lehetőségeket. Az biztos, hogy nehéz figyelemmel kísérni a folyamatos változásokat, de azt tudom mondani, keressenek bennünket, mi szívesen adunk tanácsot, ha megbíznak bennünk, akkor el is indulunk velük ezen az úton.

Bauer László 1994 óta foglalkozik Európai Uniós programok menedzselésével. Először a Vállalkozói Központban kisvállalkozások menedzselésével, majd a Phare programirodában a Phare CBC Vas és Zala megyei programjainak koordinálásával foglalkozott, két éve a Naturpark Térségfejlesztési Kht. ügyvezetője. A Kht. célja, hogy a hármashatár térségének EU-integrációját elősegítse. Az elmúlt két évben 58 pályázatot készítettek el, ebből eddig 50-et bíráltak el, ezek 80 %-a eredményes. A sikeres pályázatok egy része a Széchenyi tervhez, másik része a Phare-pályázatokhoz kapcsolódik, a térségbe behozott külső forrás kb. 1 milliárd forint. A legjelentősebb projekt a Szentgotthárd kistérségi szennyvízhálózat-építés, amelyben hét település szennyvízhálózata épül meg, ez mintegy 500 millió forintos beruházás.

Nyitvatartása hétfőtől péntekig 8.00 – 12.00-ig, elletve 13.00 – 16.30-ig.

Szeles időben, továbbá nyári időszakban (május 1-jét?l augusztus 31-ig) szemétégetés céljából tűzgyújtás szabad térben nem megengedett. Kérjük a szabályok betartását.

A kaszagyártás a legrégibb európai iparágak egyike, amely a XIII. és XIV. században terjedt el. Az első és egyben egyetlen magyarországi kaszagyár városunkban működött. A századforduló legjelentősebb üzemét 1902-ben Wieser József osztrák báró hozta létre a cisztercita rend egykori malma helyén. A rendszeres termelés 1903 júniusában indult meg. A kezdetektől 2000-ig 190 féle kaszát, ezenkívül sarlót, ásót, kapát, lapátot, vívópengét, lópatkót, fűrészeket, és egyéb talajművelő gépeket, illetve állattartási felszereléseket gyártottak, jórészt alapítás korabeli gépeken, melyek muzeális értékeket képviselnek. Ebből kifolyólag az előállításhoz szükséges szerszámok és a Kaszagyár törzsépületének megőrzése érdekében a Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága védetté nyilvánítási eljárást kezdeményezett a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnál, amely a megnyitó napján már érvénybe is lépett. A kiállítás tehát július 15-től – azzal a nappal kezdve, amelyen száz évvel ezelőtt megnyitotta kapuit a gyár – tekinthető meg egy éven keresztül. A későbbiekben az egész megyére kiterjedő ipar- és technikatörténeti gyűjteménnyel kibővítve és állandó kiállítással várja majd látogatóit a Pável Ágoston Múzeum.

Gaálné Kovács Márta 22 éve dolgozik a helyi önkormányzatnál. A köztisztviselők napján ? vehette át a Szentgotthárd Közszolgálatáért Kitüntetést.

- Vasszécsényből kerültem Szentgotthárdra, 1977 óta élek itt a családommal. A Szombathelyi Közgazdasági Szakközépiskola pénzügyi tagozatán érettségiztem, ezen a területen dolgozom a helyi önkormányzatnál.

- Annak idején az általános iskolában még senkinek nem volt kialakult elképzelése. Nekem a matematika tanárom mondta, hogy ide kell jelentkeznem a tanulmányi eredményem alapján. Szerencsére fel is vettek, mert akkor még felvételizni kellett, és nehéz volt a bejutás.

- Vannak bizonyos részek, ami rutinmunka, de egy költségvetés készítése minden évben más, más szempontok alapján készül, sok a változás. Oda kell figyelni a jogszabályi háttérre, a testületi döntésekre és sok egyébre.

- 22 éve dolgozom a hivatalban, úgy gondolom, a vezetés elismeri a munkámat. Azt remélem, ennek köszönhető, hogy idén megkaptam a Szentgotthárd Közszolgálatáért Kitüntetést.

- Úgy látom, hogy nem minden esetben ismerik el a munkánkat, mindazt, amit itt teszünk, sem anyagilag, sem erkölcsileg. Szerencsére nekem ugyan nincs ügyfélfogadási területem, de a kollégáknak nagyon sokszor nagyon sokat kell alkalmazkodniuk, és gyakran nem úgy ítéli meg a lakosság a munkánkat, ahogyan kellene. Mi nem tehetünk arról, hogy a jogszabályok mit írnak elő, nekünk ezt csak végre kell hajtani.

- Akkor kezdődött, amikor a tűzoltó egyesület újjáalakult. Bekapcsolódtak nyugdíjasok is, részt vállaltak minden munkában, szervezésben. Csodálatos, hogy sokszor aktívabbak, mint a fiatalok. Annyira jó, hogy az idősebbek is ott vannak, részt vesznek a versenyeken, beszélgetünk, együtt vagyunk. A közös programok nagyon összefogják ezt a kis közösséget.

Az idei versenyt a hagyományoknak megfelelően két távon és három korosztályban rendezték meg. A rövidebb, 700 m-en 26-an adták le nevezésüket, míg a hosszabb távon, 1400 m-en 10-en indultak. A verseny abszolút győztese a mindkét távot magabiztosan nyer? 11 éves szombathelyi Keszti Mihály volt.

A dobogósok tárgyjutalomban részesültek, míg a legfiatalabb és a legidősebb résztvevőt, valamint a legnagyobb létszámú családot különdíjjal jutalmazták.

Az Egyesület következő rendezvénye az augusztus első szombatján, 3-án sorra kerül? Triatlon-verseny lesz.

Sümeg városában 20 perces séta után értük el úti célunkat, a várat, ahol mindannyiunk számára a legnagyobb élményt a Lovagi Játékok megtekintése jelentette. Korhű környezetben, korhű jelmezekben ismertük meg a középkori várakban uralkodó szokásokat. Csapatunk egy tagját “lovaggá ütötték” bátorsága miatt, mivel hőstettet hajtott végre: egy óriáskígyót tartott a nyakában. A ceremónia valamennyi résztvevője kitörő tapssal fogadta “mutatványát”, melyre a szentgotthárdi közönség volt a legbüszkébb. Ezt követően alaposan megismertük a vár minden egyes zugát “kimerítő” sétánk során.

Jól megmozgatta minden “porcikánkat” a Táncházi foglalkozás, melynek során Kovács Jánosné, Erzsi néni kifogyhatatlan ötletekkel járult hozzá tánckultúránk fejlődéséhez.

A Sportpályán, a Várkertben is a gyorsaság, ügyesség, sportos életmód dominált a különböző mozgásos – játékos feladatok teljesítése során.

A Katasztrófavédelmi Igazgatóság szombathelyi munkatársai – Pajor László, Kiss Péter - az általuk használt védőeszközökkel, felszerelésekkel ismertettek meg bennünket, melyeket fel is próbáltunk. Nagy élményt jelentett számunkra, hogy kipróbálhattuk magunkat “rádió-navigációs” feladatban is. A megyeszékhely cserkészcsapatának néhány tagját is magukkal hozták, akik az illemtan alapvető szabályainak ismertetését követően a Méta - játékba vontak be bennünket. A Tűzoltóság munkatársa, Sömenek István jóvoltából alaposan szemügyre vettük a Tűzoltóautót kívül-belül, valamint a felszerelési eszközöket, tárgyakat, és szűnni nem akaró kérdéseinkre is türelmesen válaszolt.

A Fővárosi Önkormányzat Pszichiátriai Betegek Otthonának Foglalkoztató Épületében a Mentálhigiénés Csoport munkatársainak vezetésével az üvegfestés, selyemfestés technikáját ismertük meg eredményesen, hiszen legalább két gyönyörű üvegképet, illetve “selyemképet” készítettünk családtagjaink legnagyobb örömére.

Szentgotthárdon és környékén tett túráink mellett megyénk távolabbi városába, Kőszegre is ellátogattunk. Célunk az volt, hogy a település nevezetességeit megismerjük: a Várat, a Vármúzeumot, a Hősök Tornyát, a Tábornokházat, a Patika Múzeumot, a Jézus Szíve Templomot, a Szent Jakab és Szent Imre Templomot. A Játékkiállítást is megtekintettük, ahol néhány játékot ki is próbáltunk. A hangulatos kisvárossal történő ismerkedésünket egy “kiadós” sétával fejeztük be a belvárosban.

Régi ismerősként, szeretettel fogadtak bennünket a Városi Könyvtár dolgozói, akik már évek óta nyaranta megtesznek mindent annak érdekében, hogy hasznosan töltsünk el egy-egy fél napot a könyvek, számítógépek és egyéb, szellemi felfrissülést biztosító tárgyak társaságában. Agytornáról a Szolgálat munkatársai is gondoskodtak azáltal, hogy egy délelőtt során az egészséges életmód (táplálkozás, személyi higiéné, mozgás, napirend) témakörében bővítették tudásunkat videofilmek feldolgozásával, különböző feladatok megoldásával.

Testi – lelki egészségünk fejlesztéséhez Domján Ildikó pedagógus is hozzájárult. Ugyanis az általa vezetett beszélgetések során kapcsolataink harmonikus, kiegyensúlyozott fenntartásához szükséges értékeket helyezte előtérbe: megelégedettség, őszinteség, a beszéd jelentősége.

Programjaink jelentős része a Művelődés Háza és Színház termeiben, kerthelyiségében zajlott. Az intézmény dolgozói már négy éve hozzájárulnak rendezvényeink lebonyolításához azáltal, hogy helyszínt biztosítanak, s készségesen rendelkezésünkre állnak.

Egy-egy hét zárásaként a legnagyobb élményt nyújtó helyzeteket rajzverseny formájában örökítettük meg. “Műveink” “szakértőkre” találtak, hiszen alkotásainkat “jutalom-esővel” fogadták a szervezők, a helyi vállalkozók támogatásának köszönhetően.

Szponzoraink tízórait, gyümölcsöt, fagylaltot, üdítőt, ajándéktárgyakat biztosítottak, s ezáltal lehetővé tették a napközbeni tábor résztvevőinek színvonalas ellátását. Köszönet érte!

Napközbeni táborunk megvalósítását az Ifjúsági és Sportminisztérium támogatta azáltal, hogy a megvalósítást segítő pályázatunkat pozitív elbírálásban részesítette.

“Ennek a tábornak nagyon jól meg volt tervezve a programja. Sok kedves, aranyos gyerekkel és felnőttel ismerkedtem meg. Nagyon jó volt járni, sok jó élményem van, és nagyon szépek. A várak megtekintése szuper volt. Sok jót tanultam pl: az egészséges életmódról, a beszédről, az emberi erkölcsökről …. Sokat nevettünk, hancúroztunk, beszélgettünk, játszottunk. Táncházban ismerkedtünk meg Erzsi nénivel, sok táncot tanultunk tőle.” (B. A. K.)

“Nekem nagyon tetszett a tűzoltók bemutatója és a kőszegi kirándulás. Jókat játszottunk együtt a focipályán.” (K. E.)

“Legjobban az üvegfestés tetszett. Még tetszettek a buszos kirándulások. Szuper volt ez a tábor. Ha jövőre is lesz, én biztosan itt leszek!! (P. N.)

“A tábor a legjobb dolog a nyáron. Én a nyáron a legjobb táborban voltam. Sok helyen voltunk és utazgattunk. Remélem jövőre jöhetek a legjobb táborba.” (T. R. - 2)

Varga Szilvia, Szukics Mónika, akik főiskolai gyakorlatukat töltötték intézményünknél.

Arany Egyszarvú Patikamúzeum (Kőszeg), Fővárosi Önkormányzat Pszichiátriai Betegek Otthona Szentgotthárd, Jurisics-vár Művelődési Központ és Várszínház (Kőszeg), Művelődés Háza és Színház, Szentgotthárd Város Önkéntes Tűzoltó Egyesülete, Széchenyi István Általános Iskola, Városi Könyvtár, Városi Múzeum – Tábornokház (Kőszeg), Városi Sporttelep, valamint nagyon sok vállalkozó.

A “Vélemény Szentgotthárd idegenforgalmi koncepciójáról” című, az önkormányzatnak címzett cikkükhöz szeretnék pár gondolatot hozzáfűzni.

Nagyon örültem, amikor a Széll Kálmán Polgári Egyesület sorait olvastam, mert mindaz, amit felvetnek, szükséges lenne a város idegenforgalmának megteremtéséhez. Egy termálpark egymagában kevés ahhoz, hogy idegenforgalmi vonzerőt jelentsen, és főleg, hogy több napra, esetleg hetekre programot adjon. Azokat a lehetőségeket, amelyeket e tájegység kínál, a maga teljességében kell kezelni és eladhatóvá tenni a piacon. Ehhez nagy összefogásra van szükség az anyagi vonatkozásoktól az emberi akaratig. Na meg hozzáértésre.

A tanulmány így fejeződik be: “Akarjuk a turizmust? Értjük? Akkor ne csak beszéljünk róla, hanem tegyünk is érte!”